Lámpással a kezükben gyerekek és felnőttek ezrei követték november 7-én a Szent Mártont jelképező lovast Pestszentimrén, ahol a menet végén a szokásoknak megfelelően máglyát is gyújtottak.
A bornak Márton a bírája – tartja a mondás, utalva ezzel arra, hogy ekkorra forr ki annyira az újbor, amikorra már el kell dőlnie, hogy milyen minőségű lett. A gyerekeket azonban ez kevéssé foglalkoztatja, ők inkább azzal törődnek, hogy micsoda látványosságokat és érdekességeket rejt magában egy olyan Márton-napi menet, mint amilyet november 7-én Pestszentimrén, 8-án pedig Pestszentlőrincen tartottak.
Biztatták a gyerekek
Idén is két menetet szervezett a XVIII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat, valamint Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata. Az egyiket november 7-én Imrén, míg másnap Lőrincen. Az esemény fővédnöke Galgóczy Zoltán alpolgármester, védnöke pedig Szarvas Attila alpolgármester volt.
Hozz lampiont és kövesd te is Szent Mártont! – hirdették a plakátok, s ennek megfelelően még eddig nem tapasztalt létszámban vettek részt az első nap eseményein az imreiek. A Táncsics Német Nemzetiségi Általános Iskolától induló felvonulásra több ezren jöttek el, megtöltve így a Szélső utcát, amely ezúttal se elég szélesnek, se elegendően hosszúnak nem bizonyult ahhoz, hogy a menet ne töltse be egészen.
Idén sem maradhatott el a menet elejéről a fehér lovon ülő fiatal „harcos”, akit már a felvonulás előtt ezzel a köszöntéssel biztattak a gyerekek: – Szia Márton, megyünk utánad. A gyerekek egyébként is a menet leghálásabb közönségének bizonyultak, szinte mindegyikük kezében ott volt a maga készítette, vagy máshonnan beszerzett lámpás.
Ott kellett lenni
Volt, aki a plüss elefántját hozta magával, mert libája nem volt, de ez mindegy is, mert nem a külsőségek számítottak, hanem a részvétel volt a legfontosabb. Ahogy annak a csúnyán köhögő kisgyereknek is, aki aznap talán iskolába nem ment, de ezt a lámpás és máglyagyújtós eseményt nem hagyhatta ki. Gyakorlott szülők ezen az estén a világító sarkú, vagy a teljesen fénylő talpú edzőcipőt adták a gyermekükre, így nem kellett tartani attól, hogy a tömegben elszakadnak valahogy egymástól.
A menet végül a Szélső utca és a Hunyadi utca kereszteződésénél felállított sátraknál, a máglyagyújtó helynél kötött ki, ahol forró tea és zsíroskenyér várta a felvonulókat. Előtte azonban kiosztották az ebből az alkalomból indított rajzpályázat győzteseinek a jutalmakat, majd az esemény fővédnöke szólt néhány szót több ezres hallgatóságához, a gyerekekhez és szüleikhez.
Példaképnek tartjuk
Galgóczy Zoltán köszöntőjében Szent Márton történetét elevenítette fel, aki Pannoniában született, a mai Szombathely területén a IV. század elején. Márton római katonaként kezdte pályafutását, megkeresztelkedése után Krisztus szolgájaként pedig Nyugat-Európában térített, majd visszatért a mai Magyarország területére, ahol ugyancsak az evangéliumot, a szeretetet hirdette – mondta az alpolgármester, majd hozzátette:
– Nem csak a lelkiismeretesség, hanem a jószívűség, és legfőképpen a szelídség, az alázatosság azok a tulajdonságok, amiért mi is példaképnek tartjuk Szent Mártont. Püspökké választásának története is erről tanúskodik, amikor az egész város lakossága őt kereste, mert elbújt egy olyan helyre, ahol ludak voltak, s az ő gágogásuk árulta el jelenlétét. Nem azért tette ezt, mert el kívánt menekülni a feladatok elől, hanem úgy érezte, méltatlan erre a posztra. Mégis közfelkiáltással választották meg, s haláláig látta el a püspöki hivatalt – hangsúlyozta köszöntőjében az esemény fővédnöke.
Galgóczy Zoltán egyben köszönetet mondott a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak, Lelkes Gáborné elnökhelyettesnek és Sunkel Dirk elnöknek, valamint Svélecz Editnek, a Táncsics iskola igazgatónőjének, illetve mindenkinek, aki az esemény szervezésénben részt vett, hiszen népszerű volt ez a menet a korábbi években is, de ennyien még soha nem jöttek el.
