Melankolikus nap volt október utolsó vasárnapja, épp úgy, mint a kultfilmmé nemesedett 6:3-ban, igaz azokon a kockákon 1953 november vége jelenik meg. Az idei ősz első gábliját azonban így sem lehetett volna jobban időzíteni Cseh Tamás szellemiségének életre keltéséhez.

Fáradt zöld, fakó sárga bágyadtan lengedező levelek biztosították az Új-Tündérkertben a díszletet, akárcsak Tímár Péter filmjében a Bakáts téren, ahol Cseh Tamás ténylegesen született. A mélázós, merengős délelőttöt az Üde Színfolt egyesület elnöke, Somlai Zsuzsa töltötte meg tartalommal, akinek összeállítását R. Kárpáti Péter színművész és Farkas György gitárművész tolmácsolta, míg az életút rejtett szegleteibe a hagyományok szerint Ughy Attila polgármester segítségével kukkanthattunk be.
Abba a rejtélyes világba, amelyet Cseh Tamás a különcséget nem tűrő szocializmus idején is képes volt kiépíteni magának, s amelyhez kiváló társra talált Bereményi Géza személyében, majd Másik Jánossal és Csengey Dénessel.
Mert Cseh Tamás egyébként is minden modern társadalmi rendben különc lett volna, hiszen egy középkori igric volt, aki tértől függetlenül járta a világot. Így alakította természetes dzsungellé Budapestet, és jutott el Észak-Amerikába Bakonybélen. Füst a szemében törzsfőnök életpályája fájdalmasan rövidre, mégis teljesre sikeredett, s akik ismerték vagy csak dalait szerették, azóta is szívükben őrzik melankolikus számait, és nem csupán az indián nyár elérkeztével.