Pestszentimrén is megemlékeztek március 14-én az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. A Vasvári Pál Kopjafánál Babucs Zoltán hadtörténész ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy bár a forradalmat keverték, annak gyümölce végül beérett, megteremtve a polgári Magyarországot.

A szabadságharc során a magyarság összefogása egy olyan hadsereg gyors felállítását tette lehetővé, amely egész Európának példát mutatott az elnyomás elleni harcból.

Amint arra Babucs Zoltán rámutatott, a márciusi 12 pont egyik legfőbb követelése az volt, hogy az idegen katonákat vigyék el Magyarországról, a külhonban szolgáló magyar katonákat pedig hozzák haza. Gróf Batthyány Lajos vezetésével felállt az első magyar felelős kormány.

A veszélyekkel dacolva

Amikor világossá vált, hogy a délvidéki szerb mozgolódások miatt önálló fegyveres erőre van szükség, megkezdődött az első 10 honvéd zászlóalj szervezése. Ezek a katonák és az császári és királyi hadseregnek az országban állomásozó alakulatai indultak el a délvidékre, hogy a szerb lázadást leverjék.

- Azonban a fiatal magyar honvédségnek égető szüksége volt harcedzett képzett katonákra, de a bécsi udvar ezt nem pártolta, az Európán végigsöprő forradalmi hullám miatt. Olaszországban 40 ezer magyar szolgált a császári és királyi hadseregben, többek között az 5. és a 7. huszárezred. Az ötödik ezrednek volt a parancsnoka Mészáros Lázár ezredes, a későbbi első magyar hadügyminiszter.
Jelentős létszámú katonához kellett szólnia 1848 őszén Kossuth Lajosnak. Nyáron ugyan több huszárezred hivatalos vezényléssel hazajött, de szeptember után I. Ferenc József már nem engedte haza a magyar katonákat. Kossuth küldöttei járták a helyőrségeket, hogy hazacsábítsák a huszárokat, akik közül sokan megkísérelték a lehetetlent, és az ellenséges túlerővel dacolva siettek haza.

Üzenet a győztesnek

A történész a hazaszeretet legszebb példájaként említette a jászkunokból álló 12. Nádor huszárezred katonáit, akik kisebb nagyobb csoportokban 650-en indultak Magyarországra.

- Közülük csak 256-an érték el a magyar határt, a többieket elfogta a császári túlerő, vagy elestek a csatákban – mondta el Babucs Zoltán. – A külhonban szolgáló katonák még 1849. nyarán is jöttek haza. Az utolsó szökés Udvardi Ferenc huszár őrmester és 98 bajtársa nevéhez fűződik. Ők 1849. június 1-jén indultak haza és június 13-án, Kmety György hadosztályához csatlakozva részt vettek a győztes csornai ütközetben.
A magyar honvéd hadsereg felnőtt a feladathoz, és az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat végére az akkori Magyarország mintegy 90 százalékáról kiűzte a császári hadakat. A szabadságharc csúcspontja a Budai vár 1849. május 21-i bevétele volt, ami viszont egyben a küzdelem végnapjainak kezdetét is jelentette.

- Ugyanezen a napon I. Ferenc József Varsóban segítséget kért Miklós orosz cártól. Letérdelt elé és kezet csókolt neki, ezzel is elismerve, hogy a császári és királyi hadsereg képtelen legyőzni a magyar honvédeket. Európa közben hallgatott – tette hozzá Babucs Zoltán. – Nem tűrhették, hogy létrejöjjön a független, önálló Magyarország, ezért magára hagyták szabadságharcot. Görgey Artúr végül 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert, de utolsó gesztusával a világ tudtára kívánta adni, hogy nem Ausztria győzte le a magyarságot, hanem a cári túlerő. Ezért Paszkievics hercegnek, a cári hadsereg főparancsnokának adta meg magát.
A szabadságharc leverése után alig 20 évvel végül mégis beérett annak a gyümölcse. Az 1867-es kiegyezés során létrejött a modern polgári Magyarország.