A modern magyar nemzet születésnapját ünnepeltük az 1848-49 es forradalom és szabadságharc 169. évfordulóján. Tevely Arató György történész, a március 14-én a pestszentlőrinci Kossuth téren tartott ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy ez a születésnap nem gyásznap, hanem örvendetes ünnepe Magyarországnak.
Az ünnepi szónok úgy véli, hogy március 15-e, a mintaszerű összefogás emlékét őrzi, amelyben az egy célért küzdőket nem választotta el belső ellenségeskedés.
|
Virágszőnyeget alkottak a koszorúk
A forradalom és szabadságharc hőseire a XVIII. kerület nevében koszorúval emlékezett Ughy Attila polgármester, Lévai István Zoltán alpolgármester és Molnár Ildikó címzetes főjegyző. Az emlékműnél ugyancsak koszorút helyezett el Kucsák László országgyűlési képviselő, a XVIII. kerületi Kormányhivatal részéről Pilcsák Csaba József hivatalvezető-helyettes, a Külső pesti Tankerületi Központ nevében Bak Ferenc tankerületi igazgató, valamint Pásztor Józsefné és Kuba Gábor, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége nevében Lomnici Zoltán és Szentiványi György. Koszorúval emlékezett Ungvár városának képviseletében a Bogdan Andrejev polgármester vezette küldöttség, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége, a bolgár, a horvát, a lengyel, az örmény, a roma, a román és a ruszin nemzetiségi önkormányzatok képviselői, továbbá Tóth Kálmán (Fidesz XVIII. kerületi szervezete nevében), Szarvas Attila alpolgármester és Kiss Róbert (KDNP) , Makai Tibor és Hartaházi Miklós (Jobbik), Banga Zoltán, Székely Imre, Stadler Györgyés Zarándy Zoltán (LMP és a párt ifjúsági tagozata képviseletében), Somodi László és Tóth László (PM), Nagy Károly és Gergely Bence (Magyar Liberális Párt), Banyár László vezérigazgató és munkatársai (Városgazda XVIII. kerület Nonprofit Zrt.), Werner Péter vezérigazgató (Városrehabilitáció 18 Zrt.), valamint a Városgazda Utánpótlás Akadémia, a Pestszentlőrinc-Pestszentimrei Német Származású Polgárok Egyesülete, a Fidelitas kerületi tagcsoportja, a Jobbik helyi ifjúsági tagozata, a Felnőttek Gimnáziuma, a Lakatos Lakótelep Környezetéért Egyesület, a BKIK XVIII. kerületi tagcsoportja, a Zöld Sorompó Egyesület, a XVIII. kerületi Polgárok Egyesülete, a Piros Iskola Alapítványa, az Üde Színfolt Kulturális Egyesület, a kerületi óvodák képviselői, az 1908 SZAC KSE, a PLER Budapest Kézilabda Club, a Gyöngyvirág Nyugdíjas Klub, a XVIII. kerületi Művész Egyesület, a NYÉVE, a Tomory Lajos Múzeum Baráti Kör, a XVIII. kerületi Lungodrom Polgári Egyesület és az Attila Unokái Nemzeti Hagyományőrző Egyesület. |
- A dicső honvédő háború egy politikai és kulturális reformkorszaknak a kezdete, a magyar nemzeti identitás alapköve – mondta Tevely Arató György. - Ennek a forradalomnak és a korszaknak a politikai, kulturális vagy társadalmi eredményeit az azt követő terror és a kicsinyes politikai ellenszél sem tudta megsemmisíteni a következő évtizedekben. Annak ellenére, hogy magát a forradalmat és az azt követő szabadságharcot, idegen fegyverekkel ugyan, de legyőzték.
Társadalmi erő
Mi volt az, ami a végső fegyverletétel ellenére sikeressé tette az utókor számára az 1848-49-es eseményeket? A történész szerint üzenetértékű, hogy magyar társadalom szerkezete akkoriban folytonos volt. Nem voltak komoly anyagi, kulturális és politikai szakadékok az egyes társadalmi rétegek között.
- A társadalom középpontjában, igazodási pontként, az ellenségeinknek pedig félelmetes társadalmi erőként a köznemesség széles rétege állt. Egy olyan politizáló értelmiségi középosztály, amely komoly önvédelmi hagyományokkal és több évszázados politikai rutinnal rendelkezett. Nyitott volt a felemelkedni vágyó magyarok és a magyarság sorsát vállaló, idegen származású, de békével és szeretettel asszimilálódni kívánó nemzetiségek előtt is. Magyarország kapcsán éppen ezért a történészek nem is polgárosodásról, hanem sokkal inkább nemesedésről beszélnek – fogalmazott Tevely Arató György.
Megkövetelt műveltség
A történész kiemelte, hogy a forradalom és szabadságharc idején, majd azt követően is az értelmiség számított a nemzet elitjének.
- Sem főúr, sem alulról érkezett patronált nem léphetett be a politika fórumaira megfelelő iskolázottság nélkül. Ugyanakkor létezett az a biztos anyagi háttér, ami a nemzet politikájában való részvételre képessé tette ezeket a középosztálybeli embereket. A köznemesség megtehette azt, hogy ha olyan időszak követezett, mint amilyen 1849. augusztus 13-a, illetve az év októberét követően hazánkra borult, visszavonult birtokaira, és a saját, önálló egzisztencia védelmében kivárta a szabadság kivívásának lehetőségét. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eszméje a mai magyarságnak, több mint másfél évszázad múltán is az alapértékei közé tartozik.
