Nos, sajnos az utóbbi vált valóra az Eger ellen idegenben megvívott mérkőzésen, hiszen a csapat kiváló első félidő után végül nyolc góllal (29-21) maradt alul, ami azt jelentette, hogy búcsúzni kényszerült a legjobbak mezőnyétől.

Pedig az első 30 perc után még reménykedhetett a győzelemben a PLER. Hutvágner István csapatának ekkor kétgólos volt az előnye (13-11), egészen a 37. percig. Ekkor azonban végzetes és hosszú hullámvölgy következett. A 48. percben már egri előny (22-16) állt az eredményjelzőn, az 54.-ben pedig 24-18. Ezt a végére még két góllal megtoldotta a házigazda, s a fölényes győzelme a lőrinciek búcsúját jelentette.
Egyetlen ponton (meg sok minden máson) múlt a bent maradás. A búcsú természetesen szomorú, fájó, ám a Lőrincről távozó játékosok mellett sem szabad feladni sem a visszajutás reményét, sem pedig azt, hogy a PLER utánpótlás-nevelése az egyike a legjobbaknak az országban, vagyis ebből a potenciális erőből merítve és építkezve lehet visszajutni az elitbe.
A találkozó után Hutvágner István szörnyűnek nevezte az érzést, hogy hatvan év után búcsúznia kellett a csapatnak az élvonaltól, ráadásul akkor, amikor ő volt az edző.
Rájátszás, 14. forduló.
EGER–PLER–BUDAPEST 29–21 (11–13).