Nem mondható, hogy vidáman vonultak el a nyári pihenőre a PLER Budapest kézilabdázói. Az NB I/B-ben szereplő csapatnak ezúttal sem sikerült a feljutás, így ősztől ismét a másodosztályban szerepel. Perger Zsolt vezetőedzőt az elmúlt idényről kérdeztük.

– Nagy volt a szomorúság az utolsó forduló után, pontosabban akkor, amikor kiderült, hogy megint nem jut fel a csapat?
– Ez természetes, hiszen úgy álltunk neki a szezonnak, s úgy is játszottunk mindvégig, hogy megnyerjük a bajnokságot.
– Mi lehet az oka annak, hogy nem sikerült?
– Röviden válaszolva a realitás. El kell ismerni, hogy a Vecsés és a Győr kiegyensúlyozottabb volt.
– Elnézve a tabellát, nem kell a kardjukba dőlni, mert csak két, illetve négy ponttal maradtak el e két csapattól. Magyarán szinte végig „meccsben” voltak a feljutásért.
– Ez igaz, csak éppenséggel tavasszal elveszítettük ellenük a sorsdöntő találkozókat, még ha idegenben tettük is.
– Akkor most jön az, hogy harmadszor is össze kell szorítani a fogakat, megint bele kell vágni…
– Valahogy így kell tenni. Nem mondom, hogy mosolygósak voltak a srácok, de abban biztos vagyok, hogy az akaratuk, az elszántságuk, a tudásuk ugyanolyan lesz, mint az elmúlt szezonban.

– Már másodszor maradtak le a feljutásról…
– Valóban, de egyrészt a bajnok Vecsés nagyon sok pénzt tett bele abba, hogy feljusson, másrészt a PLER klasszikus nevelőegyesület, vagyis nagy gondot fordít az utánpótlásra is.
– Ebből pedig az következik, hogy az igazán naggyá válás előtt sokan eligazolnak?
– Igen, most például valószínűsíthető, hogy hárman elmennek, aminek persze nem örülünk, de amikor a férfiválogatottunk néhány hete sikerrel vívta meg a vb-selejtezőt Szlovénia ellen, büszkék lehettünk arra, hogy Lékai Máté, Balogh Zsolt és Székely Máté is a PLER-ben kezdett, s tőlünk jutott el a válogatottságig.
– Gondolom, az ősztől újra a feljutás lesz a cél.
– Természetesen, nem is lehet más. Most szabadságot kaptak a srácok, július utolsó hetétől azonban csak az első osztály lebeghet mindenki szeme előtt. A bajnokság szeptember 16-án kezdődik, tehát hosszú, közel két hónapos lesz a felkészülés.
– A szavaiból azt veszem ki, hogy túljutottak a „lelki krízisen”.
– Hiszem, hinnünk kell, hogy most sikerülni fog.