A tavasszal befejeződött női kézilabda másodosztályú bajnokság zárása után első helyezettként jutott fel a második vonalba, az NB I/B-be a Tempo Kézilabda SE női csapata. Az egyesület elnökét, Német Esztert kérdeztük a siker titkáról. Ő egyben a csapat egyik játékosa is.

– Ilyen sikeres szereplés után kínálja magát a kérdés: mire lehet a legbüszkébb ilyenkor játékos, edző, vezető?
– Feltételezhetően arra, hogy azon a területen, ami az ő sajátja, mindent megtett a feljutásért. Mert ilyenkor válik igazi csapatsikerré a győzelem, ilyenkor értékelődnek fel azok az aprónak tűnő dolgok, amelyek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a közösség elérje a célját, hogy mindenki boldogan sóhajthasson fel a másodosztály Déli csoportjának a megnyerése után. S mi ezt tehettük az utolsó találkozó után. Olyan szezon áll mögöttünk, amelynek a sikereire egy osztállyal feljebb is építkezni lehet.
– S fognak is?
– Igen, két okból is. Az egyik a saját jól felfogott érdekünk, a másik pedig az, hogy nincs, nem is lehet más választásunk. Annak a gárdának, amelyik a kontinens legerősebb bajnokságának a második vonalába kerül, csak az lehet a célja, hogy folytassa az építkezést.
– Bravúrosnak mondható, hogy két szezon alatt két osztályt ugrottak… Gondolom, ettől függetlenül nem kell titkokat keresni.
– Nem, mert azok nincsenek. A válasz egyszerű: rengeteg munka, jó képességű játékosok, akik egymásért is harcoltak, s mindig ott lebegett a szemük előtt a cél: még feljebb lépni.
– Megtették. Mi lehet a hozománya ennek azon túl, hogy adott egy jó csapat, a Tempo?
– Ha kicsit továbbgondoljuk, akkor az lehet a motiváció, hogy egy ilyen siker mindig megmozgatja a kerületi kézilabdaéletet. Reméljük, hogy felélénkítjük a női kézilabdázás iránti érdeklődést.
– A magasabb szint óhatatlanul magasabb színvonalú munkát követel meg, bár ahogy lépegetnek egyre feljebb, ezzel bizonyára tisztában vannak.
– Ez természetes. Nem tervezünk gyökeres változtatásokat, de tudjuk: szükség lesz ilyenekre.

– Például?
– A következő szezonban Kovács Attila mesteredző fogja irányítani a felnőtt csapat szakmai munkáját. Bízunk benne, hogy jó döntést hoztunk, mert ő már több komoly eredményt ért el a női szakágban. A szakmai garanciája az lehet, hogy jelenleg is a Ferencváros női csapatának a másodedzője, ami, azt hiszem, önmagáért beszél.
– Eligazolásról nem kérdezem, mert egy bajnokcsapathoz ki ne ragaszkodna?
– Örülünk, mert a játékosok nagy része marad. De érkezik erősítés is, ami szintén szükséges, hiszen azzal a céllal vágunk neki a szezonnak, hogy a mezőny első felében zárjunk.
– Ez azért már valóban merész vállalás…
– Tisztában vagyunk vele, s pontosan ennek jegyében kemény felkészülés fogja megelőzni a szeptemberi rajtot. Több lesz az edzés, amelyeknek a kerületi Tempo-kézilabdacsarnok ad otthont. Talán a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a csapatot a fiatalokra építsük, vagyis előrenézzünk. Ennek megfelelően választjuk ki az érkezőket, s örömmel mondom, hogy az ifjúsági csapatunk tehetséges lányai is lehetőséget kapnak arra, hogy bemutatkozzanak a felnőtt bajnokságban.
– Feltételezem, hogy a „nagyok” sikerének köszönhetően több fény jut az utánpótlásra is.
– Figyeltünk erre eddig is, de most még koncentráltabban. Ezért új edzőként csatlakozik hozzánk Csenki Csilla B-licences edző, aki a női serdülő és ifjúsági csapatot fogja irányítani. Ezeknél a csapatoknál azt tűztük ki célul, hogy évről évre magasabb osztályba jussanak, megalapozva a felnőttek utánpótlását.