Amikor a PLER-Budapest férfi kézilabdacsapata kiesett az első osztályból, mindenki bizakodott, hogy csak egy szezonra szóló átszállót váltott az együttes az NB I/B-be. Nem így történt, mert a csapat „ott ragadt”. Mi lesz most? Sok szurkolót foglalkoztat a kérdés, amit feltettünk a vezetőedzőnek, Perger Zsoltnak.

– Nos, ön szerint mi lesz?
– Feljutunk, még akkor is, ha látjuk, hogy melós lesz, mert mások is sokat tesznek ezért.
– Mekkora alapja van a reménykedésnek, magyarán, hogy állnak most?
– Inkább reménykedéssel tölthet el bennünket a helyezésünk, de talán még ennél is fontosabb, hogy erre következtethetek a srácok akaratából, hozzáállásából. Hét meccsen vagyunk túl, van tíz pontunk, ezzel a negyedik helyen állunk, két pont hátránnyal, ami nem sok. Az Algyőnek és az Orosházának két-két ponttal van csupán többje, tehát minden nyitott.

Nyertek, ez a lényeg

– Mi lehet a vége?
– Nem lennék a csapat vezetőedzője, ha nem azt mondanám, hogy feljutunk, ismét a legjobbak közé kerülünk.
– Ha így történik, akkor ott mi lesz elvárható a mai PLER-től, amely néhány éve még az első osztály „szebbik” felében volt?
– Oda talán fölösleges visszanyúlni, azt azonban állítom, hogy koncentrált játékkal és a megfelelő erősítéssel nem lennének kiesési gondjaink.
– Előtte azonban még fel kellene jutni… A legutóbbi hazai találkozó, az Ózd elleni azt mutatta, hogy van még hova javulni.
– Győztünk ugyan, de tény, hogy csak a végén biztosítottuk be a hatgólos sikert. A lényeg azonban az volt, hogy nyerjünk.

Sérültek is, ifjak is

– A feljutásra az említett két csapaton meg a PLER-en túl a Békés is esélyes, tehát sokan vannak. Optimista?
– Messze van még a vége, de ha kellő koncentrációval, akarattal „működünk”, bajnok lehet a csapatom.
– Mi kell még ehhez?
– Ha kis túlzással akarok válaszolni, azt mondom, egészséges játékosok… Nem kezdek panasznapba, de két, mondhatom, alapember, Patyi Zoltán és Bak Sándor keresztszalag-operáción esett át, rájuk nem számíthatok. Hogy jót is mondjak, két fiatalember, Papp Bence és Halim Kerim úgy erősít bennünket, hogy közben az utánpótlás-válogatottban is érdekelt.
– Egy csapat életében már csak így van: ha néhányan sérültek, betegek, akkor jönnek a többiek. Mutassák meg ők, hogy mit tudnak…
– Ezt teszik, és lehet is számítani rájuk.

Izzadós lesz

– Egyetlen szóval sem említette, hogy van-e jó irányítója a csapatnak, ami alapkérdés.
– Bizony, kellene egy klasszikus irányító, vele még bizakodóbb lennék.
– Két hazai és két idegenbeli mérkőzés vár még a csapatára. Ezeket meg kellene nyerni, hogy aztán a tavaszi szezont jó eséllyel kezdhessék.
– Azt a kezdést azért megelőzi majd egy olyan alapozás, amely nagyon is izzadós lesz. Ezt ígérhetem… De azért, hogy február közepén úgy tudjuk folytatni, ahogy az egy bajnokesélyes együtteshez illik, nagyon sokat kell tenni, mert a többiek is ezt teszik majd.

Visszatalálni

– Hallgatva önt, minden mondatából az optimizmus sugárzik. Ha ezen múlna, akkor már most „fent” lennének.
– Ha ezt szűri le, az jó, mert én meg úgy látom a játékosokon, az egyesület vezetőségén, hogy hasonlóan állnak hozzá ehhez a kérdéshez. Meggyőződésem, hogy ha egyet akarunk, akkor mi lehetünk mosolygósak a szezon végén.
– S gondolom, akkor azt mondja majd, hogy megérte a sok meló, mert a PLER visszatalált oda, ahonnan két éve elbúcsúzott.
– Nemcsak mi örülhetünk majd akkor, hanem azok a lelkes szurkolók is, akik kitartottak és kitartanak mellettünk.