Amikor a PLER kézilabdacsapata kiesett az NB I-ből, sokan remélték azt, hogy csak átszállót váltott az együttes a másodosztályba. Nem így történt, mert nem sikerült az azonnali feljutás, sőt az idén is alaposan meg kell izzadniuk a játékosoknak azért, hogy visszajussanak az elit osztályba. A mostani szereplésről Perger Zsolt vezetőedzőt kérdeztük.

– Tudom, még csak bő fél éve irányítja a PLER munkáját, arról azonban biztosan van véleménye, hogy a mai csapat érett-e az NB I-re.
– Erre az a határozott válaszom, hogy igen. A mérkőzések többségében be is bizonyítják ezt a srácok.
– S mi van, amikor nem?
– Azt egyértelműen a rutintalanság számlájára írom, nem azzal magyarázom, hogy a képességekkel vagy a hozzáállással van gond.
– A mostani szezonban is a feljutás a cél, nem is lehet más, mert a csapat, ahogy mondani szokták, többet érdemel…
– Igen, az NB I-ben lenne a helyünk. A múltunk és a keret képességei alapján is.
– Hogy és hol áll a PLER a tavaszi második forduló után, amikor még 11 meccs van hátra a bajnokságból?
– Sajnos neccesen, már ami a feljutást illeti. A harmadik helyen vagyunk, hatpontnyira az első helyezett Vecséstől és egyetlenre a második Győrtől.
– Magyarán izzadós meccsek várnak az együttesre, s nem is biztos, hogy a vége siker lesz.
– Sajnos ez az igazság, mert nem a mi kezünkben van a sorsunk. A tavaszi szezont jól kezdtük, hazai pályán győztük le a Veszprémi KKFT-t. Ezután következett az a meccs, amit feljutási rangadónak is nevezhetek. Az élen álló Vecsés volt az ellenfél, s egy góllal, 24-23-ra kaptunk ki.
– Ennyire szoros küzdelem után duplán fájhat a vereség…
– Igen, de tudni kell, hogy ötgólos hátrányból jöttünk fel, csak utolérni már nem tudtuk a vecsésieket. Pedig még egy iksznek is örültem volna.
– Ezek után lehet-e még bízni a feljutásban?
– Egyrészt a remény hal meg utoljára, másrészt 11 fordulóban sok minden megtörténhet.
– Ami viszont talán mindent meghatároz: a játékosai bíznak, hisznek a feljutásban?
– A velük töltött mindennapok alapján merem mondom, hogy igen, Tudom, ehhez botlania kell a Vecsésnek, nem is egyszer, de miért ne történhetne ez meg? Mindenesetre úgy készülünk, hogy valamennyi találkozón a száz százalékot nyújtsuk, s remélem, hogy a szerencse is mellénk áll.
– És ha nem?
– Akkor, más választásunk nem lévén, harmadjára is nekiugrunk.