Nem jutott fel az első osztályba a PLER kézilabdacsapata, miután csak a harmadik helyen végzett az NB I/B-ben. Kovács Mihály vezetőedző távozik a csapat éléről, s a jövőben az utánpótlásnál dolgozik. Az új tréner, Perger Zsolt nem ismeretlen környezetbe érkezik, hiszen kapus- és másodedzőként is dolgozott már a lőrinci klubban. A távozó vezetőedzővel, az egykori vb-ezüstérmes játékossal beszélgettünk.

– Csak nem sikerült, pedig a kiesés után nagy volt a fogadkozás, hogy amint lehet, visszakerülnek...
– Sajnos tényleg nem sikerült, csak a harmadik helyet szerezte meg az együttes.
– Az, amelyiknek a szakmai irányítását ön végezte.
– Igen, s a felelősség rám eső részét vállalom is, ami meg nem esik rám, azt érthetően nem.

Túlvállalta

– Hadd szaladjak kicsit elébe annak, amit majd a későbbiekben úgyis elmond: haraggal váltak el?
– Olyannyira nem, hogy az ősztől, mint már korábban is, a PLER utánpótlás-nevelésében dolgozom. Tehát békében váltunk el, tudomásul véve azt, amit tudomásul kellett venni.

– No, akkor most mondja el, mi volt a csapat, és mi az ön, hogy úgy mondjam, „sara”...
– Be kell látnom, hogy kicsit túlvállaltam magam, amikor igent mondtam a vezetőedzői posztra, hiszen felelősségteljes állást töltöttem be, s töltök be most is a Malév SC-nél. Ügyvezető vagyok a klubnál, amely öt szakosztályt működtet, tehát volt, van dolog bőven. Ami tőlem telt, azt megtettem, igyekeztem két lovat megülni, de ez nem volt mindig tökéletes. Teljes ember kell a csapat élére! Olyan, akik reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig csak annak él. Én nem tudtam megfelelni ennek, mint ahogyan a csapattal sem alakult ki olyan összhang, amilyen feltétlenül kellett volna a sikerhez. Nem találtuk meg egymást, az egymáshoz vezető ösvényt, amelyet aztán kitaposhattunk volna a bajnokság során.

Nem találtak egymásra

– Ritka szavak, különösen úgy, hogy ilyen sok van belőlük... Azt szokták mondani, kettőn áll a vásár. Így volt ez most is?
– Igen, s gondolom, tudják ezt a játékosok is. Már menet közben be kellett látnom, hogy a csapat nem érett az első osztályra. Nem azért, mert nem voltak meg a képességeik, hanem azért, mert az egész PLER nagyon fiatal, rutintalan volt. Ezt nem bajként, hanem állapotként említem. Akartunk, mentünk volna, de az „öregebb”, értsd úgy, az ideálisabb korú Dabas és Győr most még többet tudott, mint mi. Amint már mondtam, nem találtunk igazán egymásra a srácokkal. Vegyük úgy, hogy ez volt a közös felelősség...

Csak a gól dönt

– Mondta, hogy szinte tini volt a csapat.
– Nem szinte, hanem valójában. Nem volt könnyű úgy pályára lépni, hogy a korelnök 1994-es születésű, tehát 22 éves. A legöregebb, a másodedzőm, Laurencz Szabolcs sem hagyta még abba a játékot. Mondhatni, a kapusok vitték a csapatot, ami részben jó meg dicséretes, csak éppenséggel általuk nem lőttünk több gólt...

– Hogy látja, mi kell ahhoz, hogy az új edzővel ismét első osztályú legyen a PLER?
– Vitathatatlan, hogy kellenek új kész játékosok. Olyanok, akik fazont adnak, akik a kritikus pillanatokban jól döntenek, s mellesleg gólokat is dobnak. Két hasonló képességű csapatnál ez számít, ez dönt.

Tanulópénz

– Akkor most lesz egy nyugis nyara...
– Ha nem számítjuk azt, hogy a nyakamba szakad a Malév SC a maga összes melójával, meg azt, hogy a Kassa utcai iskolával közösen alakítunk egy kézilabda-utánpótlás szakosztályt, amit sínre kell tenni, akkor valóban munka nélkül telnek majd a napjaim.
– Maradt-e tüske önben?
– Valójában nem, két dolgot azonban kristálytisztán látok. Az egyik az, hogy az első osztályú tagságért meg kell fizetni a tanulópénzt, a másik, hogy egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni, különösen, ha még vágtázni is akarsz...