Egy évvel ezelőtt gyengécske őszi szezon volt a pestszentimrei labdarúgócsapat, a PSK mögött. A BLSZ-bajnokság II. osztályának 2015–16-os szezonjára azonban nemcsak lendületet vett a gárda, de szinte szárnyakat növesztett. Olyan 15 fordulót tudhat maga mögött, amelyre büszke lehet. Az ajándék sem maradt el, a PSK az osztály második helyén várja a tavaszt. Ahogy a klub elnöke, Egry Zoltán megfogalmazta, feljutási reménnyel és céllal.

– Amikor tavaly októberben elnöknek választották, talán nem is gondolta, hogy ilyen előkelő helyen várják majd a folytatást. Azért mondom ezt, mert akkor „névtelenként” álltak valahol a középmezőnyben, s a végére sem léptek előrébb. Mi változott meg?
– Jó, hogy nem azt kérdezte, minek köszönhető a csoda, mert arra nem tudnék válaszolni. Ugyanis csoda nincs, mert a sportban nem létezik ilyen.
– Ez igaz, de akkor mi változott meg gyökeresen, hiszen a kiscsapatból BLSZ-szinten nagy lett. Az őszük szinte hibátlan volt a tíz győzelemmel és az 54 rúgott góllal. A kapottakat most hagyjuk...

„Dolgok”

– Ne hagyjuk, mert ez volt a rossz. A hátsó alakzatban követtük el a legtöbb hibát, ezért kaptuk a 27 gólt. Ez nagyon sok. Látjuk, tudjuk, hogy ezen változtatni kell, ha célba akarunk érni. De válaszolva a kérdésére: a tavalyi szezon után megbeszéltük a srácokkal a „dolgokat”, mégpedig a legőszintébben.
– Elárulja, hogy milyen dolgokat?
– Megválaszoltuk azt a kérdést, hogy vagy futballozgatunk, vagy célt tűzünk ki magunk elé.
– Az őszük után tudom a választ. Voltak azonban, akik azt mondták, hogy amit csapatépítés ürügyén csinálnak, az már úgymond maga a profizmus, hogy pénzért gurult a labda a PSK-nál.
– Hallottunk mi is erről, de mivel nem igaz, nem foglalkoztunk vele.

Nyolc győzelem

– Ezek szerint ingyen áll az élen a PSK?
– Ahogy nézzük... Pénzt a klubtól nem kapnak a játékosok, illetve csak úgy, hogy a tagdíjakból jut nekik. Ezen túl olyan cégeknél helyeztük el őket, amelyeknek a tulajdonosa a PSK-ban sportol vagy dolgozik. Ez a mi profizmusunk, aminek az a lényege, hogy barátság, összetartás, azonos cél és a sikeres pályafutásra törekvés jellemzi a keretet. Ezt igyekeztek magukkal vinni a játékosaink a pályára, aminek meg is lett az eredménye. Legalábbis a félidei.
– Akkor menjünk amatőrként a pályára, lássuk, mi kellett ahhoz, hogy a második helyre kerüljenek.
– Több szakaszra lehet osztani az őszt. Az első igazán nagy lendületet az adta, hogy az első fordulóban, még augusztusban, idegenben győztük le 5-1-re a nagy ellenfelet, a kerületi SZAC-ot. Jó rajtot vettünk, amit aztán egy rövid, de annál rosszabb széria követett. Ezután azonban elindult a szekér. Nyolc győzelmet arattunk zsinórban, s ez össze is kovácsolta a csapatot, még ha a végére el is fáradtunk egy kicsit. Ez az oka annak, hogy hétpontnyi hátránnyal állunk a Kelen SC mögött a tabellán.

Fényes a fakó

– Ez akár soknak is mondható. Ettől függetlenül sem változott a cél, a bajnoki cím?
– Mindenkinek lesznek majd hullámvölgyei, ez biztos. A tavaszi cél az, hogy mi veszítsük a legkevesebb pontot, és csak magunkra figyeljünk. Nem látok olyan okot, amelyik azt mondatná velem, hogy más lesz a tavaszunk, mint amilyen az őszünk volt. Megérezte a csapat, hogy bajnok lehet, s mindent meg is tesz ezért.
– A tartalékcsapat, ahogy mondják, a „fakó”, akár példát is mutathat...
– Igen, mert 11 meccsből 11-et nyert. Annyira összeszokott csapat ez, hogy az álmukból felébresztve is tudják, hova, kinek kell passzolni a labdát. Az ő céljuk nem is lehet más, mint hogy feljussanak a kiemelt bajnokságba.

A galamb is tudja...

– A magyar foci jövőbeli sikerei kapcsán sok szó esik az utánpótlásról. Hány csapat képviseli a jövőt?
– Bajnoki rendszerben az U17-es és az U19-es csapat szerepel. Az utóbbi negyedik, ami azért nem mondható véletlennek, mert olyan edző irányítja, mint Urbán Flórián, az egykori negyvenszeres válogatott, akinek a tudása nem vonható kétségbe. Heti három edzést tart a srácainak. A legfiatalabbak, a 7–13 évesek a Bozsik-program keretében kuparendszerben játsszák a meccseiket, hogy a legjobbak majd évek múlva a gerincét adják a szakosztálynak.
– A kosár-, a kézilabda- és a sakkszakosztály mellett van még egy, amelyik ritkaságszámba megy. Ez a sportgalambász-szakosztály. Mit csinálnak ők?
– A főszereplők itt is tudják a dolgukat: mindig hazarepülnek...