Esőisten próbára tette az imrei embereket. Nagy adag esőt zúdított a nyolcadik alkalommal megrendezett szilveszteri utcabál vendégei nyakába december 30-án. Ennek ellenére szépen megtelt a Pestszentimrei Sportkastély külső és belső tere. Esőisten később belátta, feleslegesen riogatott, és elzárta a csapokat.

- Napjaink sikeres hívó szava a retro, százak, sőt ezrek mozdulnak a fiatalságukat felidéző zene ütemére. Nincs ez máskép Pestszentimrén sem, mesélte Ujvári Jutka, a szervező, az Együtt Pestszentimréért Egyesület elnöke, majd így folytatta: - Akár hiszik, akár nem, én is voltam fiatal. Imádtam a jó zenét, a táncot. Lassan már tíz éve, visszaemlékezvén a hetvenes évek utcabáljainak hangulatára, kitettem az asztalra az imrei utcabálok ismételt megrendezésének ötletét, tervét. A gondolatot tettek követték, és élve az önkormányzati pályázatok lehetőségével, évente két alkalommal, Szent István ünnepén és a szilveszteri óév búcsúztató előestéjén a gondtalan, fékezhetetlen bulizás töri meg Pestszentimre csendesebb hétköznapjait. Jöhet fagy, eső, vagy kánikula, százak döntenek a rendszeres részvétel mellett, tessék csak körül nézni! - zárta szavait az elnök.

Megfogadtam tanácsát. Bár a színpad fedeles volt, a Cameleon együttes tagjai, akik rendszeres felelősei a hangulatnak, jégmezők lovagjainak öltözve is hozták legjobb formájukat. A táncolók, némi söröcske segítségével egyfajta új, pocsolya kerülgető tánctípus mestereivé váltak. A melegedőben beszélgető csoportok alakultak, ám felpattantak, amikor az együttes kedvenc slágerük dallamába fogott, mert hát ilyenkor elkerülhetetlen a tánc és az együtt éneklés. Az a fránya engedély huszonhárom óráig szólt, de azért a távozó utcabálozók még letudták az utolsó tánclépéseket, kiénekelték magukból valamelyik retro sláger refrénjét.