A hajnali órákig a Retro zene fellegváraként szolgált a Pestszentimrei Sportkastély december 28-án. Generációk sztárjai adták kézről-kézre a mikrofont, és egy zenei időutazás élményével gazdagabban engedték haza a Retro Show nagyérdemű közönségét.

Sumák módon, a beharangozó írásomban egy olyan fogadást kínáltam fel, amelyet csak megnyerni lehetett. A fogadás tárgya a közös nagy kórussá való átalakulás volt. Talán még a rekordok könyvébe is helyet érdemelne a hallgatóság mennyiségi és minőségi kórus teljesítménye. Már a bemelegítő dallamok mozgásra ingereltek, DJ Lotters, az est házigazdája begyújtotta a rakétákat. Színvonalas zenei válogatása komoly fizikai erőbedobást igénylő mozgásra csábított, esélyt sem adva az ácsorgásra.

A retro slágerek özönét egy nagyon is ide illő köszöntéssel, a „Szervusztok régi barátok” című dalával indította Zalatnay Sarolta. A „Nem vagyok én apáca” című dalát megelőzően megnyugtatta rajongóit – Most sem a zárdából jöttem közétek. Tölcsért is csináltunk a kezünkből, nem vártunk holnapig, majd a Máté Péterrel közösen komponált, örök igazságot rejtő slágerével, a „Mindig kell egy barát”-tal búcsúzott Cini.

Az énekesi pályafutásának hatvanadik évfordulóját ünneplő Korda György Balázs Klárival kézen fogva vette át a hatalmat a színpadteren. Az olasz nyelvet jól ismerőként kalapemeléssel tartozom Domenico Modugno világslágerének, a „Volare” olasznyelvű előadásáért, ugyanis ezzel a dallal indult Korda György pályafutása. Az olvasó fantáziájára bízom, milyen ugrálás, csápolás és közös éneklés kísérte a „Mamma Maria” örökzöld slágerét. Balázs Klári „Hallelujah” című dalát és a Titanic című film betétdalát áthullámozta a közönség. A szerelembe esőknek egy biztató dalt dedikált Korda György, amely nem volt más, mint a Keresztapa kultikus filmjének, a „Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem” betétdala.

Világsztárból sem szenvedtünk hiányt, az a Mr. President kényeztetett többek között a „Coco Jambo” című dalával, amely 1996-ban az amerikai Billboard Hot százas slágerlistájának 21. helyéről integetett. Az itteni sikerét elnézve a 21. helynél is jobbat érdemelt volna.

Képzeljenek el egy nagy nézőteret, ahol is a színpadhoz közeli területet a fáradhatatlan kórus, a maradék területet több tucatnyi, spontán módon kialakult, fergeteges táncot produkáló csoport uralt. Lazításra a 80-as évek legendás Exotic zenekar frontemberének, Sipos F. Tamás, illetve a Kozmix nagysikerű produkciója alatt sem gondolhattak.

Nem kizárt egy csoda megtörténte sem. Egy kedves ismerősöm, aki bevárta a Retro Show végét, másnap mesélte: - Nagyon elcsodálkoztam, kora hajnali távozásom során az egyik sarokban egy ott felejtett magányos járókeretet láttam, valakinek már nem is hiányzott.