Tánccal őrzött hagyományok

Írta:  P.A. 2019.01.24.

Vizsgáztak és gáláztak a Tébláb ifjú táncosai.

Harmadik alkalommal rendezte a Pestszentimrei Sportkastélyban féléves vizsgával egybekötött gálaműsorát a Tébláb Alapfokú Művészeti Iskola. A hagyományoknak megfelelően az intézmény valamennyi táncosa színpadra lépett, hogy megmutassa, milyen új táncokat, koreográfiákat sajátított el a tanévkezdet óta.

VAA 0655 copy

VAA 0660 copy

VAA 0663 copy

A néptánc és a népi kultúra hagyományait őrző, idén fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő Tébláb Alapfokú Művészeti Iskola tánccsoportjai, a szülők és a barátok megtöltötték a sportcsarnok küzdőterében felállított széksorokat, sőt néhány perccel a január 20-i program kezdete előtt meg kellett nyitni a lelátókat is, hogy mindenki kényelmesen elférjen, és jól lássa a rendkívül vidám hangulatot varázsoló vizsgaelőadást, a változatos táncokat.

Kellenek a legények

A műsor előtt mintegy ráhangolódásképp a művészeti iskola megálmodója és alapítója, az örökifjú Vörös Árpád a szokásoknak megfelelően közös éneklésre buzdította a jelenlevőket, így egy farsangi témájú népdallal kezdődött a délután.

Az első fellépő csoport produkciója rögtön egy kis érdekességgel is szolgált, ugyanis a székely forgatós alatt a fiúruhás táncosok arcát álarc takarta el.

– Az Árendás csoport iskolánk egyetlen csak lányokból álló együttese. Nem véletlen tehát az előadásuk címválasztása, a Kellenek a legények – fedte fel a titkot a táncot követően Vörös Árpád.

Őrizni és továbbadni

A kötetlen hangulathoz hozzájárult az is, hogy a meghívott vendégek, köztük az önkormányzat nevében rövid beszédet mondó Lévai István Zoltán alpolgármester, valamint Szarvas Attila alpolgármester bemutatása és maga a köszöntő sem egy feszített protokoll szerint, a táncokat megelőzően, hanem már mintegy a műsor részeként kapott helyet.

Játék és tánc minden korosztályban

A művészeti iskola félévi gálája hagyományosan tartalmazza a legkisebbek, a Hajnalcsillag csoport ünnepélyes felavatását, egy tréfás szövegű eskütételt is, amiben a gyerekek megígérik, hogy jók lesznek, odafigyelnek a próbákon, és megpróbálnak a zene ütemére táncolni. A kicsik ugyanakkor egy népi mondókákra, játékokra épülő táncprodukciót is bemutattak Éva, szívem, Éva – játék és ugrós tánc címmel.
A többi vizsgázó csoport is alaposan kitett magáért. Egymást követték többek között a jászsági, rábaközi, Galga menti és moldvai táncok, valamint egy gyimesi pityókabál táncaiba is betekintést nyerhettünk az iskola legidősebb diákjaiból álló Rezeda csoport előadásában.

 

 

Lévai István Zoltán ekképpen gratulált a Tébláb AMI eddigi két évtizedes munkájához:

– Rendkívül komoly munkát végeznek a művészeti iskola tanárai, pedagógusai annak érdekében, hogy a kerületi gyerekek megismerjék, megőrizzék és tovább is adják a magyar népi hagyományokat, a kultúrát, a táncokat és a nemzeti identitás tudatát. A fővárosban egyáltalán nem könnyű a népi hagyományok ápolása, hiszen azok a tájegységek, akár a határokon inneni, akár azokon túli helyekről beszélünk, amelyeknek a táncait megtanulják, megőrzik, többségükben messze esnek Budapesttől.

Az alpolgármester azt az örömét is kifejezte, hogy a művészeti iskola idén éppen a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódóan rendezte meg félévzáró gáláját.

A Tébláb egyik titka az lehet, hogy a pedagógusok játékos formában ismertetik meg a gyerekekkel a magyar kultúrát, a népszokásokat és a táncokat. Ez a szellemiség idén is érezhető volt a vizsgázás ellenére felszabadult táncban. Ha volt is drukk a gyerekekben, az biztos, hogy a színpadon ebből semmi sem látszott. Az odafigyelés és a jókedv viszont annál inkább.