Kilencedik alkalommal rendezték meg a Pestszentimrei Baptista Gyülekezet Nemes utcai imaházában a karácsonyi cipősdoboz-akciót, amelynek keretében szegény sorsú gyermekek kapnak ajándékcsomagot a felekezet gyűjtésének köszönhetően. Háló Gyula lelkész és az egyházi ügyekért felelős alpolgármester, Szarvas Attila is az adás, az örömszerzés fontosságát emelte ki.

Nem írható, hogy telt ház előtt rendezte meg az ünnepséget a baptista felekezet. Nem, mert legalább azt kellene írni, hogy „másfél ház” előtt. Az éveken át elegendő nagyságú imaház ezúttal olyannyira szűknek bizonyult, hogy még az alagsorból is kellett székeket hozni. Ha üzleti fogás hozta siker lenne ez, azt írhatnánk, bevált, de mivel „csak” jótékonysági, szívből jövő ajándékozásról van szó a tényleg nemessé lett Nemes utcai teremben, elegendő annyit: ismét szép, emlékezetes karácsonyt szereztek a baptisták sok-sok rászoruló gyermeknek és a szüleiknek (igen, nekik is, mert láthatóan legalább annyira boldogok voltak, mint a gyermekeik…).

Elférnek

– Nem baj, jöjjenek csak minél többen, akkor is elférünk, ha kétszer többen leszünk, mint amennyinek hely jut – jegyezte meg boldogan az egyik szervező, Szekér Józsefné, aki a baptista gyülekezet tagjaként évek óta segíti a munkát.
A „nép” meg csak gyűlt, egyre gyűlt, s amikor Háló Gyula, az imrei baptisták lelkésze köszöntötte a családokat, már olyan tömeg volt, hogy alig-alig fértek.
A lelkész még az ünnepség kezdete előtt elmondta, hogy az idei már a kilencedik alkalom, hogy a Csibész Család- és Gyermekjóléti Szolgálat javaslata alapján rászoruló gyermekeket ajándékoznak meg – ezúttal nyolcvanat –, amint a kezdeményezés elnevezése is mutatja, cipősdobozokba csomagolt meglepetésekkel. A dobozok az imrei emberek és intézmények adakozásának köszönhetően telnek meg.
Tagadhatatlanul szép, az emlékek közé eltevésre méltó képet festett az imaház a sok-sok gyerekkel (a három hónapos csecsemőtől az akár érettségire készülőig minden korosztály volt ott), akik, láss csodát, olyan fegyelmezetten várták a Jézuskát, mintha ez előfeltétele lett volna az ajándéknak.

Kapni is, adni is…

Az adás öröméről beszélt a köszöntőjében Szarvas Attila alpolgármester is, aki szép gondolatokkal hozta közelebb az ünnep lényegét, az adás örömét, mondván:
– Higgyétek el, jobb, felemelőbb adni, mint kapni.
Évek múlva biztosan sokan gondolkodnak majd így a megszólítottak közül, de ezen a decemberi kedd délutánon egyelőre még azt várták, hogy az övék lehessen a „dobozboldogság…”