Javában zajlanak a 2018–19-es diákolimpia kerületi versenyei, amelyeket idén is nagy érdeklődés kísér a tanulók körében. A részletekről Tasnádi Andrást, a kerületi diáksport mindentudóját kérdeztük.

A bevezetőben leírt „mindentudója” szó egy pillanatig sem túlzó, ha Tasnádi Andrásról, a Brassó Utcai Általános Iskola igazgatójáról, a kerületi diákolimpia szervezőjéről beszélünk. A 65 éves „diri” ugyanis 35 éve szervezi a rendezvénysorozatot.
– Akkor kezdte, amikor a fél világ az „igazi” olimpiáért szorított. Azért, hogy a politika ne szóljon bele az ötkarikás játékokba…
– Valóban, sem az 1980-as, sem az azt követő olimpia nem volt teljes. Ki ide, ki oda nem ment el. Szerencsére azóta mindenki elindul, jómagam pedig már a 35. diákolimpiát szervezem, a mai napig nagy örömmel.

Szeptembertől májusig

– A diákok olimpiáját nem fenyegette veszély sem akkor, sem napjainkban…
– Nem, mert itt mindenki várta, s várja ma is, hogy a kerületi versenyeken át eljusson előbb a budapesti, aztán meg az országos döntőkig.
– Ha a kerületünkről beszélünk, hány diák áll rajthoz a különféle sportágakban?
– A mi olimpiánkon nincs gond a résztvevők számával, sőt minden évben valamivel nagyobb az indulási kedv. Három-négyezren vágnak neki a sorozatnak, ami örvendetesen magas szám.
– Gondolom, az iskolai tanévhez alkalmazkodnak a versenyek…
– Nem is tehetnénk mást, hiszen a diákok esetében az zár le egy egységet, a következő tanévtől már más kategóriában állnak rajthoz.

Versenyek 26 sportágban

– Nézzük, hogy állnak a kerületi olimpikonok, akik életük talán első nagy sportsikerében bízva lépnek pályára.
– Tudni kell, hogy a Budapesti Diáksport Szövetség az általános iskolásoknak 17, a középiskolásoknak kilenc sportágban írta ki a versenyeket. A lebonyolítás hasonló az eddigiekhez: kerületi, budapesti, majd országos versenyeken dőlnek el a helyezések. Hogy csak néhányat említsek: a labdarúgás selejtezői már folynak, a kosárlabda, az atlétika, az asztalitenisz, a röplabda, az úszás pedig „azonnal” elindul, tehát a jól megszokott és bevált rendszer szerint megy.

Példaképek

– A pályára lépő iskolások óhatatlanul is szeretnének hasonlítani a nagy bajnokokhoz…
– Mindenki így van ezzel, aki sportol, aki verseng. Ezt a gondolatot, példát követtem akkor, amikor régi klasszikusokról neveztem el egy-egy sportág versenyeit. Ez részben felemelő, részben pedig megismerik a diákok azokat a neveket, amelyeket illik ismerni. A Bókay-kerti terepfutás névadója talán nem is lehetett volna más, mint a nagy klasszikus, az atléta Iharos Sándor. A Zila Kávéház kertjében lebonyolított sportlövészet „keresztapja” az olimpiai bajnok Prokopp Sándor lett, míg a kosaras fiúk és lányok a kosárlabdázó és mesteredző, Zsíros Tibor neve alatt mérkőznek egymással. Ha megjegyzik ezeket a neveket, már akkor sokat értünk el a húsz általános iskola és hét középiskola diákjainál.