A kicsit korosabb kerületi rockrajongók még emlékezhetnek arra, hogy az Omega együttes 1964-ben rendszeresen fellépett a Rózsában. Kóbor János segítségével idézzük fel ezeket az éveket, amelyekről kiderült: fordulópontot jelentettek a zenekar életében.

Kár volna vitatni: a magyar popzene történetének legsikeresebb szereplője az Omega, amelyet – mivel karrierje 56 éve töretlen – olykor a magyar Rolling Stonesként is emlegetnek. Az eredetileg gimnáziumi zenekarként tevékenykedő csapat 1962-től használja az Omega nevet. Akkor már egyetemi klubokban léptek fel, nem sokkal később a Budai Ifjúsági Parkban, 1968-ban pedig már angliai turnén vettek részt, hogy onnan hazatérve a Kisstadionban bemutassák azt a nagyszabású, különleges technikával létrehozott látványelemekben bővelkedő előadásmódot, amely azóta is jellemzi a zenekart. Az 1977-ben angol és magyar nyelven is megjelenő Időrabló című lemezük két okból is fontos volt: egyrészt egymilliónál több példányt adtak el belőle világszerte, ami más magyar előadóknak soha nem sikerült, másrészt ez a lemez nyitotta meg az együttes pályájának egyik legsikeresebb szakaszát, az úgynevezett űrrockkorszakot, amellyel rendkívüli sikereket értek el itthon és külföldön egyaránt.
A kerülethez kötődő érdekesség, hogy a csapat karrierje egy korai korszakában a Rózsában (akkori nevén: Rózsa Ferenc Művelődési Ház) játszott. Kóbor János énekes szerint ez egy fontos időszak volt a zenekar életében.

Somló itt jött képbe

– Az Omega egészen 1964-ig tulajdonképpen egy gimnáziumi, majd egyetemi zenekar volt – emlékezik vissza Kóbor János a korai időszakra. – Illetve akkoriban már felléptünk az Ifiparkban is, de az akkor még korántsem úgy festett, mint a klasszikus korában, a hetvenes–nyolcvanas években. 1961-ben azért alapították, hogy a fővárosi fiatalok szolid táncos szórakozóhelye legyen, Rajnákék (Rajnák László a Budai Ifjúsági Park igazgatója volt – A szerk.) tulajdonképpen a mi sikereinket látva jöttek rá, hogy hétvégenként érdemes beatzenekarokat hívni.

Az énekes szerint az Omega ekkor lépett ki az egyetemi közegből.
– Mi nagyon tudatosan törekedtünk arra, hogy ne maradjunk rétegzenekar. Azt szerettük volna, hogy amit csinálunk, minél több emberhez jusson el – meséli. – Azért is, mert sikerre vágytunk, és azért is, mert az egyetemi közeg otthonos volt ugyan, de ott mindig úgy éreztük, hogy a közönség egy kicsit azt gondolja, érte van a zenekar. Szerettük volna megmérettetni magunkat más közegben is.
Ezért kezdett az Omega tudatosan távolodni a budai és a belvárosi helyektől.
– Először Zuglóban, a Danuvia Művelődési Házban kezdtünk játszani, 1964-ben pedig minden szombaton Lőrincen, a Rózsában léptünk fel – sorolja Kóbor János. – Teljesen más volt itt a hangulat. A közönség rendkívül nyitott volt, szerettek bennünket, szívből érdekelte őket a produkció. Szép időszak volt, jól éreztük magunkat, szívesen emlékszem vissza rá.
Az Omega történetében másért is fontos volt az 1964-es esztendő: ekkor ült be a dobok mögé a legendás Laux József, aki hét évvel később egy nyugati vendégszereplés alkalmával nem tért haza.
– Két meghatározó tagunk kifejezetten a lőrinci időszakban csatlakozott a zenekarhoz. Az egyik Wittek Mária énekes volt, aki három éven át lépett fel velünk, a másik Somló Tamás.

Testametnum

Az Omega ma is rendkívül aktív. 2017-ben jelent meg a Volt egyszer egy Vadkelet című hatnyelvű lemezük, amelyen a kelet-európai országokban megismert kiváló pályatársak előtt tisztelegtek egy-egy daluk feljátszásával. Június végén az Omega volt a vendég a Várkert Bazár Volt egyszer egy Ifipark című koncertsorozata második évadának, az év végén pedig új anyagot adnak ki.
– Testamentum címmel készül az új lemez – avat be az énekes. – Ez egy korszerű, a mai ízlésnek megfelelő, mégis omegás anyag, amellyel jövőre sportcsarnokturnéra indulunk itthon és külföldön is.

(Az archív képek forrása: fortepan.hu)