Békés macik lepték el a Pestszentimrei Közösségi Házat három napon át a hónap első hétvégéjén. A Mackók vándorúton című kiállításon hatszáz (!) kis- és nagy brumi kápráztatta el az érdeklődőket.

Picur, Barnabás, Döme és Dömené, valamint társaik fogadták a látogatókat a művelődési ház színháztermében, de jutott belőlük a folyosón és a kisteremben is. Sőt a színpadra is, ahol egy hatalmas, három méteres mackó trónolt, várta a csodálkozni és fotózkodni vágyó gyerekeket, illetve szüleiket, hogy megörökítsék együtt őket. Bruti állta az ostromot.

-Macik között nőttem fel, a kispesti lakásunkban legalább háromszáz gyűlt össze az évek alatt – avat be macivilágába Rochy Anna szakoktató, a kiállítás ötletadója és főszervezője, aki folytatja édesanyja gyűjtőszenvedélyét és most már közösen megduplázták medveállományukat… Ezt akarták megmutatni országnak-világnak, ezért gondoltak egy merészet, hogy mindenki számára elérhetővé teszik a kivételes gyűjteményt.

- Azért kapta a kiállítás a Mackók vándorúton nevet – folytatja -, mert vándoroltatni szeretnénk - először a fővárosban, majd Pest megyében - a különleges plüssállatokat, amelyek közt a legkisebb öt centiméteres, a legnagyobb három méteres. Ezzel a tárlattal debütáltunk, ami úgy érzem, jól sikerült, sokan voltak kíváncsiak a macikra, a legtöbben családostul jöttek. Ezek ugyan nem eladók, de zsákbamackókat lehetett vásárolni. Egyébként mindegyik macinknak van története, hiszen a legtöbbet ajándékba kaptuk, de sokat vettünk különféle vásárokon, üzletekben. Van majdnem száz éves macink is! Nagyon szeretjük mindegyiket, hisz láthatja, milyen békések és szépek.

Valóban, jobb így találkozni velük, mint életben, erdőben vagy az utcákon, ahol egyre sűrűbben megfordulnak hazánkban is… Már meg sem lepődünk, amikor arra kérdésre, hogy hívta Rochy Annát az édesanyja gyerekkorában, és ezt a választ kaptuk: „Macikámnak”.