Annyi minden történt azóta, hogy két pestszentimrei – Mayer Lajos és Pándy Tamás – arról kezdett beszélgetni, hogy ha az ember élhető közeget szeretne, érdemes tenni is érte. Harmincéves a Széky Társaság.
– Akkor is elkéstem, ez nem változott harminc év alatt – tréfálkozott Pándy Tamás, a Dr. Széky Endre Pestszentimre Történeti Társaság elnöke a szervezet harmincéves ünnepi közgyűlésén november 9-én a PIK-ben. Aki ismeri őt vagy a társaság történetét, tudja, ez a notórius késés nem a szétszórtságnak tudható be, sokkal inkább annak, hogy mindig bőven akad tennivaló még az utolsó pillanatokban is.
Mi az, hogy civil?
A Széky Társaság harminc évvel ezelőtti megalakulása valójában a pestszentimrei, sőt a XVIII. kerületi civil élet kezdete is. A ’civil’ szó alatt a szocializmus éveiben vajmi keveset értettünk, úgy hittük, civil az, aki nem egyenruhás. A terminus ezekben az esztendőkben – 1989-ben vagyunk – kezdett új értelmet kapni. Bizonyság erre az is, hogy a Széky Társaság a 477. ilyen bejegyzett szervezet volt az országban, és az is, hogy a pestszentimreieket megszólító első közgyűlés (ma már így mondanánk) még – jobb híján – a népgyűlés nevet kapta. Bizony, mindennek a kezdetén voltunk, mindent újra el kellett nevezni. Azóta az egész kerületben, így Imrén is pezsgő civil élet alakult ki, számos egyesület igyekszik hol külön-külön. hol összedolgozva tenni azért, hogy ez a hajdan önálló település, amely 1950 óta Budapest XVIII. kerületének része, minél otthonosabb közeg legyen.
Több mint 100, több mint 300
Az ünnepi közgyűlésen Pándy Tamás első elért célként azt említette, hogy a társaság sikeresen lobbizott a fővárosnál azért, hogy a kerületrész nevében visszakapja a Rákosi-korszakban elvett ’szent’ tagot, vagyis Pestimréből újra Pestszentimrévé váljon. Pedig az első elért cél a helyi emberek sikeres megszólítása volt: a népgyűlést kezdeményező szervezők meglepődve számolták az esemény végén a csatlakozni kívánókat: több mint száz ember akart részt venni saját környezete és társadalmi közege alakításában. Alig három hét múlva már 320 volt a tagok száma.
És jött a vonat…
A Széky Társaságnak nem kell különösképpen bizonygatnia létjogosultságát, az eredmények magukért beszélnek. A sikeres pályázatoknak és az önkormányzati támogatásnak köszönhetően a tervek többségét sikerült megvalósítani: létre jött a kerületrész ügyeit önállóan irányító városrészi önkormányzat, a sikeres önkormányzati pályázatoknak köszönhetően megújult Imre városközpontja, ezen belül a Hősök tere, ahol az országzászló és a világháborús emlékmű helyet kapott, az adventi börzék nem csak egy érdekes alkalmi piacot hoztak létre, de a közösség erősítésében is segítettek, a kiállítások, kulturális események a helyi identitástudatot erősítették, és végre lett Pestszentimrének saját gyermeknapi rendezvénye. A 2009 óta minden évben útjukra induló, a lajosmizsei vasút vonalán végiggördülő nosztalgiavonatok pedig amellett, hogy emlékezetes élményt adtak mindenkinek, jelképeivé is váltak annak a törekvésnek, amely egyszerre szeretné Pestszentimre múltját és hagyományait megőrözni, ugyanakkor annak jövője felé rohanni.
|
Idén öt díj A Széky Társaság eddig minden esztendőben két olyan személynek adta át a Pestszentimréért-díjat, aki munkásságával, életével az imreiek közösségét segítette. A jubileumra tekintettel november 9-én öt személy vehette át a kitüntetést: Bogárné Kováts Judit iskolaigazgató, Fejér Julianna, a PIK munkatársa, Németh Tiborné vállalkozó, Tóth Judit védőnő és Nemeskéri-Kutlán Endre, a MÁV jogi főigazgatója. |
– A társaság nélkül biztosan kevesebb lenne ez a 23 ezer lakosú kerületrész – fogalmazott ünnepi köszöntőjében a jubileumi közgyűlésen Ferencz István alpolgármester, aki maga is imrei lakos. – A társaság segített bennünk megerősödnie annak a tudatnak, hogy pestszentimreinek lenni önálló identitás, egy különleges érzés, amely összeköt bennünket, itt élőket. Imreinek lenni jó dolog.
A PIK galériájában meglehetősen gazdag kiállítás mutatja be a társaság eddig három évtizedét.
