Új vezetője van a Pestszentimrei Közösségi Háznak. Ódor Katalint Lipcseyné Horváth Ágnes váltotta az igazgatói székben, aki szintén jelentős közművelődési tapasztalattal rendelkezik, hiszen csaknem négy évtizede ezen a területen dolgozik. Nagy utat járt be míg „ide talált”, bár a kerület nem ismeretlen a számára, hiszen régóta Pestszentimrén lakik.
– Mielőtt rátérnénk budapesti pályafutására, mennyire követte nyomon Pestszentlőrinc-Pestszentimre kulturális életét?
– Természetesen rendszeresen olvastam, olvasom a helyi sajtót, és ha időm engedte, látogattam a kerület kulturális intézményeit. Azt tapasztaltam, hogy a művelődési házak igen gazdag programot kínálnak, szinte nem telik el egy hét sem jelentősebb esemény nélkül. Több kerületben is dolgoztam, de vallom, itt az egyik legélénkebb a kulturális élet.
A nevünk, szívünk összeköt
– Akkor most rátérhetünk főbb budapesti „állomásaira”…
– Ideköltözésem után nem sokkal, 1991-ben éppen itt, a PIK-ben helyezkedtem el, de 1993-tól két évig a VIII. kerületi Gutenberg Művelődési Otthonban dolgoztam, majd rövid időre elvállaltam az Esztergomhoz közeli Búbánat-völgyben megszervezett nemzetközi gyermektábor kulturális életének irányítását táborvezető-helyettesként. Ez a nyári időszak - a gyerekek szeretetéből adódóan - igazi feltöltődést jelentett a számomra! Ezután kerültem a szomszéd kerületbe, a 17-be, ahol összesen tizenhét évet dolgoztam, hét évet népművelőként, tízet a Rákoskerti Művelődési Ház igazgatójaként, ahol rövid időn belül megnégyszereztem az intézmény bevételét. A Dózsa Művelődési Ház - ma Vigyázó Sándor - népművelőjeként tanfolyamokat, klubokat, gyermekműsorokat szerveztem, valamint hozzám tartozott a nyugdíjas korosztály és a hátrányos helyzetű emberek programjainak szervezése is. Rengeteg szeretetet és megbecsülést kaptam azoktól az emberektől, akikért dolgoztam és az akkori kollégáimtól is, hiszen megválasztottak a Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) XVII. kerületi alapszervezeti titkárának. 2000-ben az önkormányzat felkérésére elvállaltam a Keresztúr-nevű települések nemzetközi találkozója szervezését. Ezt a szlogent találtam ki: „A nevünk és a szívünk összeköt!”
– Elismerték a munkáját?
– Igen, Rákoskertért Díj, Kiemelkedő Lokálpatriótája Díj, Keresztúriakért Díj lett a „jutalmam”.
„Vonzott a nagyobb kihívás”
– Ha ilyen sikeres volt, miért jött el?
– Egyszerű a magyarázata, átszervezés miatt, és megpályáztam az Erzsébetvárosi Közösségi Ház igazgatóhelyettesi posztját, amit százötven pályázó közül nyertem el 2011. szeptember 1-jével. Remek kapcsolatot tudtam kialakítani a VII. kerületi óvodák és iskolák vezetőivel, valamint a civil szervezetek képviselőivel és a hozzánk járó látogatókkal is. Büszke vagyok arra, hogy 2013-ban jótékonysági koncertet szerveztem Böjte atya Dévai Szent Ferenc Alapítványa számára. 2019. június 30-ával jöttem el innen, és lettem július 1-től a Pestszentimrei Közösségi Ház igazgatója.
–Mit emelne ki erényei közül?
– Talán a szervező- és vezetői, kapcsolatteremtő és problémamegoldó készséget, a kommunikációs képességet, kreativitást, és lelkiismeretes munkavégzést.
– Árulja el, miért jött el nyolc év után Erzsébetvárosból, ahol szintén sikereket ért el?
– Azért, mert szükségét éreztem, hogy egy nagyobb kihívásnak tegyek eleget, amit a PIK-vezetői feladataiban láttam meg és az eddigi három hónap tapasztalata igazolta is ezt számomra. Végigdolgoztam a nyarat, hogy az őszi programokat zavartalanul be tudjuk indítani.
Minőséget, mosolyogva mindenkinek!
– Tervei közül mit emelne ki?
– Csaknem negyven éves közművelődési területen szerzett tapasztalatommal, több mint tíz éves vezetői gyakorlatommal, sokirányú szakmai tudásommal és a kialakított kapcsolati tőkémmel szeretnék hozzájárulni a Pestszentimrei Közösségi Ház közművelődési tevékenységének fejlesztéséhez. Legfontosabb célnak tekintem a pályázatomban megfogalmazott vezetői szlogenem megvalósítását: Minőséget, mosolyogva mindenkinek! Szeretném, ha ebben az intézményben, mind a kollégáim, mind az idelátogatók jól éreznék magukat. Gazdag, megújuló programkínálattal igyekszünk minél több érdeklődőt becsalogatni. Célom a hagyományőrzés mellet a megújulás.
– Végezetül, a családjáról is mondana valamit?
– 1986-ban mentem férjhez és egy évre rá megszületett Marcell, majd két év múlva, Dávid fiam. Férjem munkahely-változtatása miatt költöztünk Miskolcról Budapestre, és nyomban itt a kerületben leltünk otthonra, ahol nagyon jól érezzük magunkat. Ennek már csaknem harminc éve!
