Ünnepélyes keretek között, zárókő-elhelyezéssel és istentisztelettel szentelték fel április 14-én a pestszentimrei evangélikus hívek új lelki otthonát, a kastélydombi Luther-kápolnát.

 
Tetszhetett a Jóistennek az imrei evangélikusok szándéka, törekvése és tette, mert azon az áprilisi szombaton hamisítatlan tavaszi idő volt. Napfényes, mosolygós, mindenkit a szabadba csábító.
Feltételezhető azonban, hogy nemcsak a külső körülményeknek köszönhetően voltak nagyon sokan a Nemes utca 62. alatt található épület kertjében, hanem azért is, mert a helyi evangélikusok régi álma vált valóra azzal, hogy egy csodálatos kápolna révén új otthont kaptak.

Zárókő, harangszó

Az istentisztelettel egybekötött ünnepségen és szertartáson részt vett Gáncs Péter püspök, Győri Gábor esperes és természetesen a kápolna „gazdája”, a pestszentimrei  evangélikus gyülekezet lelkésze, Horváth-Csitári Boglárka is. Az önkormányzatot Ughy Attila polgármester képviselte az eseményen.

Az ünnepséget megelőzően az Új Teremtés együttes gondoskodott a meghitt hangulatról, egyházi énekekkel köszöntve és szórakoztatva az érkező vendégeket, akiket a bejáratnál baráti szóval és apró falatokkal fogadtak a gyülekezet aktivistái.
A szertartás keretében előbb elhelyezték a zárókövet, majd a püspök felszentelte a templom harangját, amelyet természetesen meg is szólaltattak.  

Élmény a püspöknek is

Ezt követően Gáncs Péter felszentelte a vadonatúj, még „festékszagú” templomot is. Beszédében kiemelte, milyen nagy öröm az evangélikusok számára, hogy a pestszentimreiek új templommal gyarapodtak, hozzátéve, hogy „köszönet és hála jár mindenkinek, aki tett hozzá, aki segített”.

A májusban nyugdíjba vonuló püspök számára azért is volt felemelő a templomszentelés, mert nem rövid lelkészi szolgálata alatt ez volt az egyetlen ilyen lehetőség.
A felszentelést az esperes és a lelkész megerősítő áldása követte.
A szertartás után Horváth-Csitári Boglárka elmondta, hogy életének legszebb napjai közé sorolja a templom felszentelését és azt az emelkedett hangulatot, amely az ünnepi órákat kísérte.
– Már az is nagy boldogság volt a számomra, hogy három éve ide kerülhettem, s hogy itt szolgálhatok. A templom megvalósulása és megvalósítása örök lelki élmény és boldogság marad a számomra és a gyülekezet számára is.