Árpád, Címer, Szabadság, Halasi turul, Táltos, Életfa, Család – csak néhány a falon látható szebbnél szebb festett üvegképek címei közül. Kaltenecker Erika szervező a kiállítást megnyitó beszédében röviden szólt az ősi indiai szent nyelvből, a szanszkritból származó mandala mibenlétéről.

– Eredetét tekintve leginkább a tibeti és indiai buddhista kultúrához köthető, amelyben évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. A mandala ennek megfelelően egy kör alakú területet jelent, középponttal és annak kiáradásával.

A népi motívumokkal „magyaros” mandalaképeket készítő Németh Lívia így beszélt a munkáiról:

– Minden magyar motívumnak megvan a jelentése, és ezekben a képekben ötvöződik a szépség, a lélek és a hazaszeretet. Segítségükkel ráébredhetünk magyarságunk jelentőségére, tudásunkra, például rovásírásunk ismeretének a fontosságára. A lelkünk legmélyére szeretnénk eljutni akkor is, ha mandalát festünk.

Arról, hogy miért kezdett el mandalát festeni, így vallott:

– A kíváncsiság hajtott. Mivel nem vettek fel a képzőművészetire, tudni akartam, képes vagyok-e még festeni, rajzolni, s ha igen, milyen technikát kellene választanom, van-e még valamilyen szikrája bennem a tehetségnek, ami még a gyermekkoromban megvolt. Szentendrére jártam festészetet tanulni, ott szólított meg a mandala. Annyira, hogy teljesen rabul ejtett, mint ahogy az üveg is, amelyre felfestem a motívumaimat.

A kiállítás február közepéig tekinthető meg a művelődési ház nyitvatartási idejében.