Már a gyülekező során kiviláglott, ezrekben mérhető a résztvevők száma. Kéthelyi Mátyás, az önkormányzat Köznevelési-Közművelődési és Sportosztályának irodavezetője köszöntője és jó kívánságai szolgáltak útravalóként.

Ezt követően Ughy Attila polgármester a libák ”bűneiről” szólt: - Szent Márton püspökké való kinevezését egy libacsapat közé elbújva szerette volna elkerülni, ám a libák gágogása elárulta hollétét. Ezek után nyugodtabb lelkiismerettel falatozhatjuk a libacombot is, mert hát szépíthetjük a tényeket, de mégis csak árulóknak kell minősíteni a gágogókat. Lelkes Gáborné Hajni a Budapest, XVIII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat alelnöke egy kis libával a karjaiban néhány német nyelvű mondat kíséretében indította útjára a hagyományos, immár önkormányzati rendezésű lámpás felvonulás résztvevőit.
A lámpás menet lovas és zenei kísérettel libasorban indult, ám már a Címer utca elején kiderült, tarthatatlan egy ilyen keskeny alakzat. Galgóczy Zoltán alpolgármester, aki szintén részt vett a felvonuláson, büszkén megjegyezte: - Ekkora sokadalom az imrei családokat dicséri, egyszerűen nem látom a sor elejét és a sor végét.

Menet közben aprócska óvodáskorú leányka saját készítésű lámpását lengetve elújságolta: - Márton testvér ezt jól kitalálta, tegnap a lőrinci felvonulásra is elvittek a szüleim, ma meg itt vagyok. Tessék mondani, holnap is lesz valahol ilyen lámpás séta? Búcsúzóul megjegyezte: - Apunak már mondtam, hogy sem tegnap, sem ma még a lábam sem fájt.
Végállomás a Sportkastélynál. Lobogó tűz mellett a ”Márton sereg” fogadalmat is tett. Arra a kérdésre, segítetek-e a szegényeken, rászorultakon, egy dübörgő igen volt a válasz. Zsíros kenyérrel és forró teával a kézben búcsúztak Szent Mártontól a fénylő menet résztvevői.