Finomságok tarka kavalkádja, szatyros vásárlók sokasága, kisebb-nagyobb sorok a standok előtt. Ezzel szembesültek azok az imrei vásárlók, akik szeptember 10-én felkeresték az Ady Endre és a Nemes utca saroktelkén kialakított hetivásárt. Meglepő „illatkeveredés” fogadta a megnyitó vendégeit, mert ugye a friss zöldség, gyümölcs, pékáru, a kolbász, a kecskesajt és a mosószer meg a használt ruha illata, netán szaga nem igazán összeillő. Ez azonban nem zavarta a látogatókat...
A megnyitóünnepség a „háziasszony” Müller Gyöngyi csengő hangjára kezdődött. A piacot létrehozó és üzemeltető Városgazda XVIII. kerület Nonprofit Zrt. munkatársa színpadra invitálta Kócsi Imre kisbírót, aki az első országos kisbíróverseny győzteseként ékes hajdúsági nyelvjárásban „kidobolta” a hetivásár jó hírét, arra biztatva a népeket, hogy ne tagadjanak meg maguktól semmit.
Termelői piacból hetivásár
Ughy Attila polgármester egy szerény vallomással kezdte a jókívánságait: „A kisbírót hallgatván én ilyen cifra belépővel nem készültem, ám a vásározók sokaságát elnézve, legyenek azok árusok vagy vásárlók, a helyválasztás remek munka volt. Mi mást is kívánhatnék, mint sok elégedett vásárlót.” Kucsák László országgyűlési képviselő a szó szoros értelmében színpadra pattant, és időjárás-jelentést rögtönzött a köszöntőjében, majd így folytatta:
„Az időjárás kegyeibe fogadta az imrei piacot. Legyen ez így hétről hétre, hónapról hónapra. Kívánom, hogy mindenki tartsa meg a mai napon tapasztalt jó szokásait.” Már valamilyen vásárfiával a kezében Lévai István Zoltán alpolgármester vette át a szót: „Hálás feladat a köszönetnyilvánítás. Köszönet mindazoknak, akik a kezdetekben megálmodták, majd később megvalósították a pestszentimrei piacból imrei hetivásárrá előléptetett szolgáltatást. A megálmodásért az Együtt Pestszentimréért Egyesületnek, a megvalósításért a Banyár László vezérigazgató vezette városgazdás csapatnak, amely bebizonyította, igenis valósággá válhat egy szép álom.”
Napközben parkoló
A forgatagban szatyor nélkül, ám fülhöz ragadt mobillal körözött Hild Róbert piacszervező. A mustkóstolás után sikerült őt becserkésznünk. „Egy közmondás jut eszembe – mondta. – Sok jó ember kis helyen is elfér. A hetivásár alapterülete mintegy 400 négyzetméter. A standokat két gyűrűbe rendeztük, ügyelve arra, hogy mind a nézelődőknek, mind a vásárlóknak jusson egy talpalatnyi föld. Szombat kivételével ezt a területet parkolóként hasznosítjuk. Eleve olyan térkövezési technikát alkalmaztunk, amely alkalmas a gépkocsik teherbírására is. A kifüggesztett házirendben olvashatók a parkolással és a piac működésével kapcsolatos szabályok.
Találóbb útravalót, mint amilyet a Bocskai utcából érkező Erzsi néni fogalmazott meg, keresve sem találnánk: „Lelkem! Az ilyen helyi piacra, bocsánat, most már hetivásárra kilátogatni olyan élmény, hogy szinte belefiataladok. Mondom ezt annak ellenére, hogy a járás már nehezebben megy. A friss áruk látványa és az imrei lakótársaim megismerése mindenért kárpótol.”
