Egy alkalommal Tajta Péternek súlyosan beteg felesége azt mondta: „Neked könnyű, mert a grafikai munkáidat örökül hagyod majd az utókorra, de én mit hagyok hátra?”
Ekkor fogadalmat tett Péter, hogy megrajzolja őt... A rajzok által időutazást tett, ugyanis felesége kisded-, gyermek-, kamasz-, fiatalfelnőttkorának és az együtt töltött több mint három évtizednek fontosabb pillanatait megörökített fényképekről készített ceruzarajzokat. Nem csupán az adott fotót jelenítette meg grafikai formában, hanem különböző kompozíciókat készített úgy, hogy a másik fényképen látható családtagot illetve családtagokat is felesége mellé rajzolta. Így nagyon sok változat született, amiből ezúttal 48 grafikát hozott el a kiállításra, de több mint kétszáz képet készített már. Péter meleg szívvel beszélt élete párjáról, aki hat éve ment el örökre. – Nagyon szép asszony volt – mondta, miközben megcsillant a könny a szemében. Ez látszik is a rajzokból, de az is, hogy milyen hatalmas szeretettel, szenvedéllyel örökítette meg őt.

Tajta Péter ugyan nem hivatásos művész, de profin rajzol, a neve mellé méltán írhatjuk oda a grafikus titulust.
Már kisdiák korában nagyon szeretett rajzolni, de az élet másfelé sodorta, gimnáziumi tanulmányai befejezése után több szakmában szerzett jártasságot, mindegyiknek köze volt a kézügyességhez.
Amikor nyugdíjba ment, családja biztatására kezdett el intenzíven foglalkozni a grafikával. Aztán jött az ígéret a feleségének...
Azóta is minden nap rajzol. Képeit grafitceruzával készíti, radírt egyáltalán nem használ, a papírra rajzolt vonal örök, örök ugyanúgy, mint az a mérhetetlenül nagy szeretet, ami a szívében van...
A június 19-ig megtekinthető kiállítást Fejér Júlia, a Pestszentimrei Közösségi Ház programszervezője nyitotta meg.