Híre van már a kerületben a Pestszentimrei Katolikus Karitásznak. Joggal, hiszen a lelkes csapat a hideg hónapokban (október és április között) havi rendszerességgel szervezett ebédosztást, amelynek állandó helye a Szent Imre-plébániatemplom kertje.

Ahogy Kovács István, a karitász vezetője elmondta, adnak az életükből, az idejükből, mert ahogy a Bibliában is áll, nemcsak hittel kell élnünk, hanem kötelességünk is azt cselekedetekre váltani, mert enélkül semmit sem ér a lelki élet. Aki ebben a munkacsoportban szolgál hétről hétre, hónapról hónapra, ezt hirdeti a cselekedeteivel.
De nézzük azt a bizonyos ebédosztást.

Kétszer is jóllaknak

– Általában az egyik hó végi szombaton látjuk vendégül a rászorulókat, a hajléktalanokat, a nyugdíjasokat. A mögöttünk hagyott hónapokban hétszer szántuk rá boldogan a hétvégénket arra, hogy szerencsétlen sorsú, ám mosolygós arcú embereknek adjunk ételt – mondta Kovács István.

A vezető a templomkertben ilyenkor tapasztalható nagyüzemről is beszélt.
– Minden alkalommal két nagy kondérban főzzük a finomságokat. Ez hozzávetőleg 300–350 adag ételt jelent. Mivel a vendégeink száma átlagosan „csak” 100–150, soha senki nem marad éhen. Sőt… Ma már mindenki tudja, hogy érdemes ételhordót is hozni, mert abban elvihetik a megmaradt ennivalót, így akár kétszer is jóllakhatnak, mi pedig örülhetünk annak, hogy semmi nem veszett kárba.

„Csodálatosak vagytok”

Se szeri, se száma a lelket megérintő kedves történeteknek.
– Egy író barátom ott volt az egyik ebédosztásunkon. Látta a sürgés-forgást, érzékelte a szívélyes vendéglátást. A legvégéig ott maradt velünk, s miután egy hálaadó imával befejeztük a szolgálatot, csak annyit mondott, hogy „csodálatosak vagytok, amit csináltok, az felér egy szentgyónással”. Az ilyen mondatok elfogyhatatlan erőt adnak nekünk.