A reformáció emlékéve kapcsán következő számaink egyházi rovatában protestáns felekezetek képviselőinek a gondolatait adjuk közre. Elsőként Győri Gábor evangélikus esperest kértük, hogy ossza meg a gondolatait olvasóinkkal.

2016-ban az 1700 éve született Szent Mártonra emlékeztünk. 2017-ben Luther Márton személye, történelemformáló fellépése kerül a fókuszba.
Az Ágoston-rendi szerzetesből a wittenbergi egyetem professzorává érett Luther 1517. október 31-én tette közzé híres 95 tételét, és ezzel kezdetét vette a reformáció máig tartó folyamata. Luthernek ez a tette az elmúlt 500 évben sok vitát generált, évszázados dogmák újrafogalmazását váltotta ki, és a követők egyre szélesedő tömegéből létrehozta a protestánsok táborát.
A reformátor mindenszentek ünnepe előtt tette közzé a téziseit. Az időzítés nem volt véletlen. Luther egyrészt aggályosnak látta, hogy a szentek tisztelete összefonódott a búcsúcédulák árusításával, másrészt az ünnepre érkezők tömegeit akarta elérni.
Az eredetileg latinul megírt tételek hamarosan németül is megjelentek, és néhány hét leforgása alatt elterjedtek egész Németországban. Korabeli forrásból tudjuk, hogy 1520-ban Sopronban egy Kristóf nevű szerzetes már lutheri szellemben prédikált.
Történelmi távlatból visszatekintve őszinte szándékkal tegyük fel a kérdést: Mi történt – és mi nem – 1517. október 31-én Wittenbergben?
Luther nem tett semmi szokatlant, a bevett gyakorlat szerint tette közzé megvitatásra szánt tételeit.
Nem Luther volt az első, aki szóvá tette a középkori egyház hibáit, de csak a XVI. századra érett meg a helyzet az egyház átfogó reformációjára.
Luther nem lázadt fel az egyház ellen, de kritika tárgyává tette a bűnbocsánat pénzért való árusítását, mert azt Krisztus tanításával ellentétesnek tartotta.
Nem lázított az egyház ellen, de fel akarta hívni a püspökök figyelmét a visszaélésekre. Nem akarta megtagadni az egyházat, nem akart új egyházat alapítani, hanem belülről akarta reformálni azt.
Ötszáz év távlatából az egykor szemben álló felek késői utódaiként megbékélten mondhatjuk: a wittenbergi kalapácsütések nem hiába hangzottak messzire.

Győri Gábor
evangélikus esperes