Az 1956-os Forradalom és Szabadságharchoz egy rendkívül sötét történelmi korszak vezetett. A II. világháborút követő éveket a sztálinista szovjet elnyomó rendszer által irányított terror határozta meg. A forradalom kitörésének 60.évfordulóján rendezett pestszentlőrinci megemlékezésen Némethy Kálmán, történész úgy fogalmazott, hogy akik nem élték végig, azok nem tudják elképzelni azt a rettegés és kétségbeesést, amit például az úgynevezett „csengőfrász” okozott.
A Béke téri kopjafáknál elhangzott emlékező szónoklat felidézte a Rákosi-rendszer borzalmait. Azt a bizonytalanságot, hogy senki sem tudhatta, mikor jön el érte a nagy fekete autó, mikor csengetnek késő éjszaka, vagy kora hajnalban az ajtaján az Államvédelmi Hatóság pribékei.
|
A tisztelet virágai
A megemlékezést a koszorúzás követte. Pestszentlőrinc-Pestszentimre önkormányzata nevében koszorút helyezett el a Béke téren Ughy Attila polgármester, Lévai István Zoltán és Dömötör István alpolgármesterek, valamint Molnár Ildikó címzetes főjegyző. Koszorúval emlékezett a hősökre Kucsák László országgyűlési képviselő, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége részéről Csürke Károly és Litauvszki Pál, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége nevében Lomnici Zoltán tiszteletbeli elnök. Koszorút helyezett el Hodruszky Csaba és Pilcsák Csaba József (Budapest Kormányhivatala XVIII. kerületi hivatala), a kerületi pártok nevében Galgóczy Zoltán és Tóth Kálmán (Fidesz), Szarvas Attila (KDNP), Makai Tibor és Hartaházi Miklós (Jobbik), Stadler György (LMP), Petrovai László és Tóth László (Párbeszéd), továbbá a BKIK XVIII. kerületi tagcsoportjának, a bolgár, a német és a ruszin nemzetiségi önkormányzatoknak, polgári és civil egyesületeknek képviselői, illetve a kerületi általános és középiskolák diákjai. |
A Rákosi-rendszert alapjaiban meghatározó kegyetlenségek nagymértékben járultak hozzá, hogy hatvan évvel ezelőtt, valami elképzelhetetlen történjen. Egy olyan dolog, amit azóta is próbálnak megfejteni és megmagyarázni a történészek.
- Egy kis ország fővárosának elképesztően kis csoportja eldönti, hogy szembeszáll a világ második legjelentősebb nagyhatalmával. Nem gondolták végig, csak érezték, hogy a terrornak és a kegyetlenségnek az a szintje, ami az egész országra rátelepedett, nem folytatható tovább – mondta Némethy Kálmán. – Ezek a fiatalok nem gondolták végig, mit tesznek, hiszen ha így tettek volna, akkor nem lett volna forradalom. Őszinte, tiszta érzelem indította el őket, mert a szüleik mindennapjaiban érzékelték, hogy ez nem mehet tovább.
A budapesti Ward Mária Gimnázium igazgatója kiemelte, hogy az 1956-os forradalom abban különbözött például az 1848-49-es szabadságharctól, hogy amíg az valamilyen formában végiggondolt, tervezett volt, addig hatvan évvel ezelőtt senki sem latolgatta, hogy milyen esélyei vannak.
- Egyszerűen csak érzékelték, hogy itt az idő. Volt egy kis változás a belpolitikában, hiszen Nagy Imre körül kialakult a kommunista pártnak egy magja, akik néhány reformot próbáltak végigvinni. Megpróbálták kicsit jobbá tenni a kommunizmust, de csak akkor, ha a Szovjetunió is így látja jónak. Ha Nagy Imrén és elvtársain múlna, akkor ma szintén nem ünnepelnénk semmit. Nem így történt, mert az embereknek elfogyott a türelme, kimentek az utcára, és a bevonuló szovjet tankok ellenében felvették a harcot. Ellentmondásos volt a helyzet, néhány napba telt, míg Nagy Imre, mi is történt, és ekkor meghozta azt a döntést, ami az életébe került. Odaállt a forradalmárok mellé. Az érdem azonban nem az övé, hanem a pesti srácoké. E közös gyűjtőnév alatt kerülnek be a történelembe, de mindegyikük külön-külön döntött úgy, hogy vállalja a lehetetlent. Az évforduló kapcsán fontos, hogy tudjuk értékelni azt, hogy ránk nem ilyen élet vár. Azt, hogy a fegyveres harcokat mi csak filmekből ismerjük, hogy a csengőfrász számunkra csak egy történelemórán megtanulandó fogalom. Mindebben benne vannak ők, a pesti srácok.
