Június 4-e az egyik legmeghatározóbb, legtragikusabb napja a több mint ezeréves magyar nemzet történelmének.

Száz évvel ezelőtt igazságtalan, a nemzetek önrendelkezését sárba tipró döntés született. És mi magyarok, száz évvel a döntés után sem érezhetünk ezzel kapcsolatban mást, mint mélységes fájdalmat. Fájdalmat azért, mert kilakoltattak bennünket a saját országunkból. Magyarország a diktátum következtében elvesztette területének kétharmadát.

Elvesztettük a Felvidéket és a rendi országgyűléseknek otthont adó Pozsonyt.

Elvesztettük Kárpátalját, benne Munkácsot, melyet a monda szerint maga Álmos vezér építtetett.

Elvesztettük Erdélyt és Hunyadi Mátyás szülőföldjét, Kolozsvárt.

Elvesztettük Bácskát és a Bánságot és velük az európai kereszténységet a török inváziótól egykor megmentő Nándorfehérvárt.

Elvesztettük az Őrvidéket, és vele Kismartont, ahol Joseph Haydn az Esterházy hercegek birtokán megírta a Te Deumot.

Elvesztettünk  3,5 millió  embert, akik akaratuk ellenére lettek idegen államok polgárai.

Rájuk is emlékezünk, amikor Trianonról szólunk.

Azért, hogy fájdalmunkból ne gyűlölet, a múlttal való szembenézésből ne a jövő feladása legyen, ahhoz az kell, hogy egy percre legalább legyen közös az emlékezésünk.

Ezért, a nemzet fővárosának főpolgármestere és Pestszentlőrinc-Pestszentimre polgármestere is, arra kéri a budapestieket, járuljanak hozzá maguk is, hogy egy perce álljon le a város a trianoni döntés századik évfordulóján, június 4-én, 16 óra 30 perckor.

Egy percre meg fog állni a budapesti közösségi közlekedés, leállnak a metrók, a buszok, a villamosok, és arra kérünk mindenkit, hogy egy rövidke percre álljunk meg mi is, mindannyian.

A csendben halljuk meg egymás közelségét határon innen és túl, a múlt a jövő generációit, tegyük ezt most mi is itt közösen.

Ezen a napon mi, 18. kerületiek is emlékezni fogunk. Emlékezni a döntésre, amely szétszakította ezt a nemzetet. Emlékezésünk néma jel is. Jel testvéreinknek, szerte a Kárpát-medencében, hogy nem feledkeztünk meg arról: egy nemzet vagyunk. Nem feledkeztünk meg róluk.

Június 4-én, 16:30-kor megszólalnak a kerületi templomok harangjai, és valamennyi egyház támogatásával 100 másodpercen keresztül hirdetik: a testvéreket elszakíthatják egymástól, de a vérünk közös. Ahogy a seb is közös, immár 100 éve.

Arra kérünk minden kerületi lakost, hogy ha teheti, egy szál világgal, mécsessel emlékezzen meg a nemzet tragédiájának évfordulójáról a Hargita téri Fadrusz-keresztnél akár ebben a hónapban, akár az év bármely napján.