Nincs mit cifrázni

Írta:  Csernai Mariann 2015.11.20.

A táncegyüttes 25 éve osztja meg a kerületiekkel a néptánc és a hagyományok szeretetét.

Aki egyszer téblábos volt, az a szíve mélyén mindig az is marad. A táncegyüttes 25 éve osztja meg a kerületiekkel a néptánc és a hagyományok szeretetét.

t1
– Huszonöt évvel ezelőtt elkezdődött egy kis „téblábolás” Budapest XVIII. kerületének egy kiváló iskolájában, a Bókay Árpád Általános Iskolában – emlékezett vissza Vörös Árpád néptáncpedagógus, az intézmény alapítója. – A kezdeti tánccsoport pedig néhány év alatt egy több száz fős művészeti iskolává fejlődött, ahol nem elsősorban a profi táncosok kinevelése a cél, hanem az, hogy a gyerekek a táncon keresztül egy nagyszerű közösségben ismerkedjenek meg a hagyományainkkal.

t2
A Tébláb Művészeti Iskola az évek során nemcsak a XVIII. és a X. kerületben, hanem Budapest- és országszerte elismert művészeti csoportosulássá vált.
Az évforduló alkalmából két napon át, november 13–14-én tartott a mulatság. Pénteken a Kondor Béla Közösségi Házban a legkisebbek Bognár Szilvia népdalénekes Csintekerintő című koncertjén gombolyították együtt a vidám énekek fonalát, majd Olasz György és zenekara húzta a talpalávalót. Másnap, a Rózsa Művelődési Házban ismét a gyerekek melegítették be a táncparkettet Túri András és zenekara kíséretében. Ezt követte az az egyedülálló gálaműsor, amelyben néhány, már-már feledésbe merült koreográfiát állítottak újra színpadra.
Egykori és mostani téblábos gyerekek, felnőttek, szülők, nagyszülők és vendég tánccsoportok – mint például a Szlovákiából érkezett Kincső Néptáncegyüttes – járták a Kárpát-medence sokszínű, változatos néptáncait. A program éjfélig tartó táncházzal zárult.