Nem csupán a kabátok találták meg a komfortzónájukat, hanem a vendégek is: hatvan percen át kapkodtuk a fejünket a számtalan eredeti, ötletes műsorszám láttán.
Az ünnepi hangulatról Draskóczy Zoltán gondoskodott a gitárjátékával. Nem először fordult meg itt, ugyanis a gyermekei éveken át ide jártak óvodába.

– Amerre csak nézek, barátokat látok. Nekik is köszönhető, hogy a korábbi álmok valósággá rendeződhettek – kezdte a köszöntőjét Vecsei Brigitta intézményvezető. – Az elmúlt negyvenöt év óvodavezetőinek, munkatársainak értő keze munkája megalapozta a jelen és a jövő intézményét is. Büszke vagyok rájuk. Természetesen ehhez nagymértékben hozzájárult az önkormányzat hathatós, folyamatos segítsége is.
– A negyvenöt éves Zenevár óvoda kívülről, belülről jól felszerelt intézmény –mondta a köszöntőjében Galgóczy Zoltán alpolgármester –, ráadásul az itt dolgozók mindennapi munkájukkal, élményekkel is megtöltik a helyiségeket. Együtt húzzák a szekeret, arról nem is szólva, hogy nagyon tudnak egymás sikereinek is örülni. És ha már öröm, számomra az óvodának az autista gyermekek integrálásában végzett munkája külön örömforrás. Születésnapi ajándékként most csupán egy ígéretet tudok átadni, azt, hogy a következő év elején megtörténik a tornaszoba felújítása.
Rövid köszöntő gondolataiban Kádár Tibor, a körzet önkormányzati képviselője az elmúlt évek történéseit elevenítette fel.
Nosztalgikus óvodai séta után ragadta kezébe a hangszerét Kapócs Hanna, az óvoda egykori nebulója. Miközben hegedűjátékával elvarázsolta a hallgatóságát, nem tudta elrejteni könnycseppekkel kísért meghatódottságát.
Az apróságok vetített üzeneteit, tanácsait viszont folyamatos nevetés kísérte. Elismerést érdemel az óvoda munkatársainak énektudása és humorérzéke is. A közös dalolásban vitték a prímet, és sajnálattal említették, hogy a Jóisten nem két pár szemmel és három pár kézzel teremtette őket, ugyanis ennyire lenne szükségük.
A roskadozó asztalokon kizárólag álomszerűen prezentált házi finomságok, szülinapi torták búcsúztatták a távozni nemigen akaró vendégeket.
Az újságírót eközben rendhagyó gondolat foglalkoztatta: remélem, hogy az ötvenedik évfordulóra is engem küldenek…