A Nemzeti Gyásznap alkalmából a Hargita téri ’56-os Emlékműnél rendezett eseményen egykori résztvevők és családtagjaik, az önkormányzat vezetői és tisztségviselői, a fegyveres testületek, valamint a pártok és civil szervezetek képviselői, vendégek és érdeklődők emlékeztek a forradalomra és áldozataira november 4-én.
A szovjet csapatok inváziója 1956 november 4-e hajnalán kezdődött el hazánk ellen. A hadüzenet nélküli gyors és kegyetlen támadás nyomában nem maradt más, mint ártatlan áldozatok ezrei, por, hamu és reményvesztettség. Az egyértelmű túlerővel szembenéző fegyveres csoportok az életüket is kockáztatták, és sokan áldozatokká váltak a szabad hazáért, Magyarország függetlenségéért folytatott harcban. Emlékeznünk kell erre a tragédiára, mert honfitársaink a bátorság, az önfeláldozás és a hazaszeretet olyan példáját állították elénk, amelyből mindig meríthetünk.
Ezekre az 1956-ban elesett hősökre és civil áldozatokra emlékeztek november 4-én a Hargita téri ’56-os Emlékműnél a Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata által a Nemzeti Gyásznap alkalmából rendezett eseményen. A koszorúzással és műsorral egybekötött megemlékezésen jelen volt Ughy Attila polgármester, dr. Lévai István Zoltán és Galgóczy Zoltán alpolgármester, dr. Molnár Ildikó címzetes főjegyző, dr. Pilcsák Csaba József, a XVIII. Kerületi Kormányhivatal képviseletében, dr. Lomnici Zoltán volt főbíró, dr. Jánosik István címzetes rendőr ezredes, megbízott kerületi kapitányságvezető, Hunyadi István városigazgató, az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevői és hozzátartozói, valamint a kerület intézményvezetői, a pártok és civil szervezetek képviselői.
Dávid és Góliát harca
Ughy Attila megemlékező beszédében az egykori történelmi helyzetre irányította a figyelmet, amikor a hidegháború korszakában volt egy apró, megtépett ország, amely tüzet csiholt, felolvasztotta a jeget, megperzselt egy diktatúrát, s a saját demokráciájával oly büszkén példálózó nyugati világ arcába fújta a füstöt. Mint mondta, ez az apró, megtépett ország kibújt az elnyomó hatalom szorítása alól, és egy időre a hátára fordította a démont, a bolsevik terrort.
– Ez az apró, megtépett ország nagy, de megtépett zászlóval hirdette saját elköteleződését a szabadság mellett. Dávid és Góliát harca volt ez, és bár a példatörténetben Góliát elbukott, 1956-ban a sok tízezres túlerővel szemben a csel, a fondorlat, a kitartás, a bátorság sajnos nem volt elég, Dávid alulmaradt – hangsúlyozta a polgármester.
Félelemtől megszabadultan
A vasfüggöny építőmesterei, a keleti oldal legerősebb hadereje ellen ennek a kis országnak nyugati segítség nélkül nem volt esélye. Magára hagyták, magára maradt. Ez az apró, megtépett ország azonban megtette azt a lépést, amelyet előtte soha, senki nem mert megtenni. Ébresztőt fújt, felébredt, megszabadult a félelmétől, és két hétre szabadságot teremtett a rabok földjén. Megtisztította a terrortól a hazáját és felemelte Magyarországot abba a magasságba, ahonnan csak cinikus túlerővel tudta letaszítani a cinikus nagyhatalom – tette hozzá Ughy Attila.
Koszorúk, virágok
A rendezvény résztvevői megemlékeztek a Fröhling-pékségnél várakozó egykori civil áldozatokról, majd Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata nevében Ughy Attia polgármester, dr. Molnár Ildikó címzetes főjegyző és dr. Lévai István Zoltán alpolgármester, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nevében Csürke Károly, Kovács Lajos és Kelemen Imre, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége nevében dr. Lomnici Zoltán, dr. Sántha Gábor és Csigás Zoltán, a Budapest Főváros Kormányhivatala XVIII. Kerületi Hivatala nevében dr Pilcsák Csaba József, valamint a kerületi pártok, civil szervezetek, intézmények és a megjelent vendégek helyezték el koszorúikat, virágaikat az ’56-os Emlékműnél.
