Ének az esőben – akár ezt a címet is adhattuk volna a cikknek, hiszen a XVIII. kerületi Nemzetiségi Fesztivál zenei programja többnyire színpadon kívül és esőben zajlott. Ne higgyük, hogy ez bárkit is zavart: a koraősz rendkívül vidám eseménye kerekedett ki belőle.

– Óriási sikerem van. Az előbb egy lány azt mondta, hogy ő nem szereti a grillezett húst, de az enyém nagyon ízlett neki – mondta elégedetten Kása Istvánné, a kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese szeptember 22-én a Bókay-kertben rendezett nemzetiségi fesztiválon, az örmények sátrában, ahová Nazarján Hamlet elnök tessékelt be bennünket nagyon kedvesen néhány perccel korábban. Ide betérni többszörösen is megérte: nem csak a finom falatok miatt, nem csak azért, mert megtudhattuk, miből áll az örmények jellegzetes fűszerkeveréke, vagy hogy az egyszerű technológiával készült örmény laposkenyér napokig eltartható anélkül, hogy a minősége romlana, hanem azért is, mert volt idő hosszan elbeszélgetni Szárkiszján Ádám hegedűművésszel az örmény önkormányzat vendégével, akivel rengeteg gondolatot oszthattunk meg ételekről, utazásról, Közép-Európáról és a Kaukázusról. Ezek után nem csodálkoztunk, hogy ebbe a sátorba mindenki szívesen tért be legalább egy köszönés erejéig.

A bolgárok sikere

A nemzetiségi fesztivál a kerületi civil élet egyik pezsgő, színes kulturális és gasztronómiai eseménye. Ilyenkor a nemzetiségi önkormányzatok egy-egy velük kapcsolatban álló művészeti csoportot hívnak meg, hogy ízelítőt adjanak saját zenéjükből, táncaikból, a színpad közelében berendezett tábori konyhák pedig ontják a finomabbnál finomabb falatokat. Ebben az évben a program egy kicsit másként alakult, közbe szólt az időjárás.
– Nem csak hideg lett, erős szél is támadt – tájékoztatott a helyszínen Szarvas Attila alpolgármester, aki a nemzetiségi ügyeket is képviseli az önkormányzatban. – A későbbiekben eső és erősebb szél várható, ilyen körülmények között felelőtlenség volna a színpadra engedni a fellépőket.

A Pestszentlőrinchez sok szállal kötődő Nagy László költő 1951-ben hosszabb időre Szófiába utazhatott, és megváltozott emberként tért haza. Olyan elemi erővel hatott rá a bolgár népdal és a műköltészet, hogy ezek legnagyobb hatású magyar fordítója lett, bolgár módra rendezte be iszkázi házának egy részét, és ideje jelentős részét szentelte a bolgár-magyar kapcsolatok fejlesztésének. Láthatóan nagy hatással volt a bolgár népzene és tánc azokra is, akik a mostani fesztiválon látták az obzori ifjúsági néptáncegyüttes műsorát. A Fekete-tenger partján fekvő, gyönyörű bolgár testvérváros csoportja volt az egyetlen, amelyik ezen a napon színpadra léphetett, tekintettel arra, hogy több mint ezer kilométert utaztak ezért a fellépésért – de ők is gyorsan, színpadi átöltözés nélkül, még az igazi rossz idő érkezése előtt adták le műsorukat. Így is nagy sikerrel.

És a görögök…

A gasztronómiai program viszont nem maradt el, mindenki oldott hangulatban érkezett az eseményre, és úgy döntöttek, sütnek-főznek, amíg lehetséges. Minden konyhán készült valami, majd ki-ki a másiknak kínálgatta a finomságokat: a görög szuvlakit, a lengyel péksüteményt, a bajor perecet. És bár a színpad bezárt erre a kora délutánra, a fesztiválozók nem maradtak mulatság nélkül. Erről elsősorban a görögök gondoskodtak, akik a hűvös idő és az időnként szemerkélő eső ellenére boldogan járták és tanították táncaikat a sátrak közötti téren.