Huszonkét kalotaszegi település képviselője, valamint a Kolozs megyei RMDSZ vezetősége tartott találkozót július 19-én a bánffyhunyadi református gyülekezeti teremben. Egyöntetűen, világosan kifejezték azt a véleményüket, hogy szükség van egy Kalotaszeget átfogó rendezvényre, egy kalotaszegi ünnepre.

A szándékot tettek követték, és mivel kevés idő állt rendelkezésre a megvalósítás időpontjaként kitűzött szeptember 17-ig, a szervezők – a református egyházközség, a Kós Károly Művelődési Egyesület, a helyi Suhanc néptáncegyüttes és a bánffyhunyadi önkormányzat magyar vezetői – csakhamar teljes gőzzel nekiláttak az előkészítéshez.
Több mint 15 falu jelezte, hogy részt kíván venni a népviseleti mustrán, bemutatva a népviseletét. Ezek egy kívülállónak talán mind egyformák, de ha jobban megnézzük, a kalotaszegi falvak népviselete vidékenként nagyon is változó. Azt hiszem, nem bánták meg, akik vették a fáradságot, és vasárnap részt vettek az ünnepségen a Ravasz László-emlékházban és a kultúrothonban, hiszen amellett, hogy gyönyörködhettek a Kalotaszeg régióiból összegyűlt kedves fiatalok csodálatos viseleteiben, színvonalas előadások részesei lehettek.

A rendezvény ötletgazdája és lelkes szervezője, Búzás Fekete Mária alpolgármester asszony így tájékoztatott a rendezvény céljáról:
„Úgy érzem, hogy a kalotaszegi magyar nap életre hívása és megszervezése fontos lépés annak a feladatnak a végrehajtása felé, amelyet az elődeink kijelöltek számunkra. Igaz, hogy idén csak szerényebben, egy napra korlátozódva ünnepelünk, de ez a kezdet, és a jövőre nézve már tárgyalunk a Kolozsvári Magyar Napok főszervezőjével, hogy színvonalas többnapos, a népi hagyományokat előtérbe helyező, valamennyi kalotaszegi települést bevonó kulturális rendezvény szülessen.

Amikor az új bánffyhunyadi lelkipásztor beiktatása volt, azt mondtam, hogy az a település virágzik, ahol összefog a pap, a tanító és az elöljáró. Eljött a pillanat, és sikerült.
Hadd legyen Bánffyhunyad erre a pár órára újra főváros, mi pedig legyünk büszke kalotaszegiek, akik ma is meg tudjuk mutatni a világnak, hogy igenis vagyunk, őrizzük a ránk bízott kincset, és igyekszünk úgy élni és tevékenykedni, hogy őseink büszkék lennének ránk, utódainknak pedig példaként szolgáljunk.”
Befejezésképpen a tőlem megszokott Wass Albert-idézet: „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség!”