Sok legenda járja Szent Jakabról, a zarándokok, utasok védőszentjéről, akit az Ibériai-félsziget uralkodói már a korai időktől királyságuk „Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak ” tartottak. Egy XIX. századi magyar szokásgyűjtemény szerint például amikor Jakab és Fülöp térítőúton jártak, melléjük szegődött egy Valburga nevű hajadon, akit a pogányok tisztátalan személynek tartottak, és gúnyoltak. A lány erőt merített a két szent életű ember jelenlétéből, és megelégelvén az ellene felhozott vádakat, vándorbotját a földbe szúrta, majd elé térdelve imádkozni a kezdett. A bot pedig egy-két óra múlva a pogányok szeme láttára kizöldült.
A magyar néphiedelem egészen eddig a középkori pillanatig vezeti vissza a jakabfa, más néven hajnalfa, zöldfa, vagy ahogy ma hívjuk: májusfa állításának történetét. Így-vagy úgy, tény, hogy a középkorig visszanyúló szokásról van szó, amelyet egész Európában ismertek és gyakoroltak.
Az édesanyák is!
Erről a szép európai hagyományról beszélt május elsején, a Bókay-kertben Hunyadi István, a majálist rendező Városgazda XVIII. kerület Nonprofit Zrt. igazgatótanácsának elnöke, aki a rendezvény történetében először vállalta, hogy hivatalosan megnyissa az eseménysorozatot. Hozzátette:
˗ Ha mélyebbre ásunk, látjuk, hogy már a rómaiak is ünnepeltek ebben az időszakban: Flóra, a termékenység istennőjének hatnapos ünnepét tartották. Később, a XIX. században már elterjedt volt az a szokás is, amelyet Szinnyei-Merse Pál örökített meg csodálatos festményén, vagyis a májusi társasági piknik a szabadban. Tudjuk, hogy ugyanettől az időszaktól nagyon komoly baloldali ünneppé vált május 1., a XX. század ötvenes éveitől pedig a katolikus egyház is ünnepli, mégpedig munkás Szent Józsefre emlékezve. Sokrétű ünnepről van tehát szó. Ma már talán a legtöbb ember számára egy nagyon szép tavaszi családi és közösségi esemény. Kívánom, hogy ez legyen ma a mi számunkra is. De ne feledjük el, hogy ma egyben az édesanyákat is köszöntjük.
Itt vannak otthon
A megnyitó szavak után a Tébláb Táncegyüttes tagjai léptek színpadra, akik néhány évvel ezelőtt arra vállalkoztak, hogy a Bókay-kerti majálisoknak visszaadják eredeti, vagyis a népi tradíciókól ismert értékét.
Az ilyenkor a Fesztiválszínpad mellett felállított májusfa tehát már természetesen nem egy legény szerelmének bizonyítéka választottja számára, hanem a közösségi összetartozásé. Vörös Árpád, a Tébláb Alapfokú Művészeti Iskola alapítója is úgy fogalmazott a színpadon, habár ma az iskola a pestszentlőrinci és a kőbányai összesen háromszáz gyerek számára oktat néptáncot, népi kultúrát, azért ők továbbra is itt, az alapítás helyszínén, a XVIII. kerületben érzik otthon magukat, itt szeretnék megmutatni, mit tudnak, és elsősorban ide szeretnék közvetíteni a számukra is fontos értékeket. Ezek közé tartozik a májusfa állításának, és az ahhoz kapcsolódó zenés-táncos szokásoknak a bemutatója. Az élő zenével kísért produkció nagy sikert aratott az egyre gyülekező közönség körében.
A könyves sikere
A folyamatosan fejlődő, és „békeidőben” is mind több látványelemmel hívogató Bókay-kertben szervezett rendezvények minden alkalommal kínálnak valami újdonságot. Az egyik ilyen idén – bármilyen meglepőnek tűnhet is – a Havanna-piacról ismert antikvárius kitelepülése volt. E sorok íróját is meglepődve szólogatták le az ismerősök, hogy honnan szerezte a hóna alatt cipelt köteteteket, de a kalandpark acélhuzaljai alatt kihelyezett dobozokban böngésző látogatókat figyelve könnyű volt belátni, hogy a remek színpadi programok és a színes étel-ital kínálat mellett is sokaknak esik jól néhány ismerős borító újra felfedezése.
És jöttek a gépek
A Tébláb táncosai május 1. régi hagyományának megidézésével már a Bókay-kerti majális nyitó perceiben mozgásra invitálták a látogatókat, ám a java még csak a kora délutáni időszakban következett. Az eseményen – épp úgy, mint tavaly március óta valamennyi nagyszabású kerületi rendezvényen – látványosan vonult fel a Városgazda Utánpótlás Akadémia. A már hat szakosztállyal rendelkező, és idén a tervek szerint tovább bővülő sportvállalkozás saját sátrában egész napos toborzást tartott, amelynek során az érdeklődők egyes sportágakban próbára is tehették magukat. Az akadémia a nap folyamán színpadi bemutatót is tartott csatlakozásra invitálva a még ingadozókat. Így tett a PL Team Dance Stúdió és a Park Aerobic center is, a kert közönségének tehát bőven volt lehetősége egy kis közös mozgásra.
Ezzel egy időben az Új Tündérkertben egy egészen más ünnep zajlott. Nem is kell különösképpen idősnek lenni ahhoz, hogy egy itt élő ember tudja, Kispest és Pestszentlőrinc határában hosszú időn keresztül működött az a traktorgyár, amely sok ezer ember számára adott kenyeret a XX. század évtizedeiben. A gyár egykori szakemberei hozták létre annak megszűnése után a Hofherr-Dutra Emléktársaságot, amely idén hetedik alkalommal szervezett veterán autó- és mezőgazdasági gépkiállítást az Új Tündérkertben, amelyet számos kulturális program kísért. A Gépmajálison a gyár modelljei mellett régi hazai gyártású tehergépjárművek, buszok sorakoztak fel, mellettük veterán autók, motorok és régi mezőgazdasági gépek. Az esemény csúcspontja a már megszokott felvonulás volt, amelynek során a gépek megmutatták, hogy még mindig nem csak egyszerű kiállítás tárgyak: erejük teljében gördültek körbe a környező utcákon.
