Rendhagyó módon emlékeztek április 11-én a magyar költészet napjára a Kondor Béla Közösségi Házban, ahol Nyerges Attila és Leczó Szilveszter az Ismerős Arcok együttes két tagja szívhez szóló irodalmi estet tartott.

József Attila születésnapján a költészet napjára hivatkozva, gyakorta a csapból is a fiatalon elhunyt költő folyik, holott egyáltalán nem szükségszerű, hogy a személye vagy a verselés álljon a középpontban. Az viszont elengedhetetlen, hogy az irodalom eszközeivel a lélekhez szóljunk.
Nyerges Attila pedig épp erre vállalkozott, amikor az Apák és fiúk című előadásával másfél órára kiragadott bennünket a hétköznapi materializmusból, és Leczó Szilveszter zenei kísérete mellett balladisztikus vallomást tett. A Mechwart ligettől Bátaszékig bolyongtunk nyomában, s közben saját életünket is lírába önthettük. Nagyszüleihez és szüleihez kötődő emlékképei óhatatlanul a közönségben is felidézték a múlt pillanatait. Miközben őt hallgattuk, saját történeteink is megelevenedtek, ragyogás töltötte be a jelenlévők ifjúságát, s arra emlékeztetett, hogy az elmúlás törvényszerűsége csak azt érinti, akinek nincsenek utódai. Egy pofon, egy dorgálás is lehet szeretetteljes, amely az idő múlásával csillogó képkeretbe kerül, és nemes ragyogássá válik.

Másfél órára Nyerges Attilával együtt megfiatalodtunk, visszatértünk gyermekkorunkba, és József Attila Születésnapomra írt versének romantikus emlékezése kerítette hatalmába a hallgatóságot. Az est pedig arra figyelmeztetett, hogy nem csak jó emlékezni, de kell is, mert különben kiürül a lélek.