Első felvonás: Turek Miklós versszínházi előadásában József Attila utolsó éjszakáját idézi fel. Petróleumlámpa pislákoló fénye kíséri a tragikus sorsú költő utolsó óráit, olyan zsigeri élményt nyújtva, hogy néha a levegővétel szükségszerűsége is feledésbe merül.

A versek szeretete a finom és érzékeny lelkek sajátja. Egyszer-egyszer érdemes kutakodni önmagunkban: netán a mi lelkünk is ilyen, és igényelheti József Attila csodálatos verseit. Turek Miklós hatvanpercnyi előadását követően garantált az örömteli felismerés, hogy nagyon is alkalmasak vagyunk a szép versek befogadására. Sőt nagy az esélye annak, hogy a polcokon porosodó verseskötetek egy portörlést követően új életre kapnak.
Második felvonás: „versfa” állítása a közösségi ház udvarán. A résztvevők leírják, elszavalják kedvenc versüket, majd ezekkel a „gyümölcsökkel” díszítik fel a zöldellő faágakat. Békésen együtt lebegnek József Attila, Arany János és Radnóti Miklós versei.
Vajon hagyománnyá válik-e a versfaállítás a költészet napján? Ne legyen kétségünk: igen!