Ekkor rendezték meg a Költészet Napja alkalmából a kerületi nyugdíjasoknak a versjáték fesztivált, ahol valóban nem az eredmény, hanem a részvétel és a költemények iránti szeretet számított.

Megtelt a szolgálat lőrinci épületének egyik terme, ahol a zsűri tagjai külön asztalnál ültek, míg a versmondók – főleg a kerületi szociális gondozókból jöttek - a nézőtéren vártak sorukra. Mielőtt azonban előadták volna kedvenc költeményeiket, Bálint Ramóna, az intézmény vezetője köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy ilyen szép számban, 31-en neveztek be a fesztiválra, azaz ilyen sokan szeretik a verseket. Persze, azok is szerethetik nagy költőink sorait, akik nem mernek, nem akarnak kiállni a színpadra…

Havasi Zoltán önkormányzati képviselő személyes példával köszöntötte a részt vevőket:

- Nekem a gimnáziumban remek tanáraim voltak, akiknek köszönhetem, hogy megszerettem a magyar költészetet, egy-egy vers azóta is végig kíséri az életemet – mondta. – Mi, magyarok szerencsések vagyunk, mert igen sok költőóriásunk van, akiknek a műveiben gyönyörködhetünk, akiknek a szép gondolatain elgondolkodhatunk. Az olvasás egy misztérium, amely közben a költő és az olvasó között kapcsolat jön létre, s a versíró sorai kapaszkodót jelenthetnek életünkben, amelyek sokszor átsegítenek bennünket az élet nehézségein. Nagyon örülök, hogy ez a rendezvény létre jött és remélem, a jövőben is találkozunk ezen a versfesztiválon…

…amelyet az önkormányzat támogat. A zsűri elnöke, Tósoki Anikó előadóművész volt, aki nem állhatta meg, hogy néhány jó tanáccsal el ne lássa a verselőket, köztük a legfontosabbal, hogy: Ne izguljanak!

- A verselés soha sem kényszer, hanem boldogság. Ez itt nem verseny, örömünnep, játék, fesztivál, ahol nincsenek helyezettek, mindenki nyertes lesz, az indulók és a hallgatóik is – tette hozzá, majd elárulta, hogy ő versekkel fekszik, versekkel kel, neki mindennap a költészet napja…

Hallgatva az idősek versmondását – akik oklevelet vehettek át a fesztivál végén -, valóban mindenki nyertes volt.