Kati nagyon szereti a virágokat, ezért gyakran választja azokat festményei témájául. De nemcsak úgy egyszerűen megfesti őket a maguk valóságában, hanem apró részleteit elvonatkoztatva ábrázolja. A művész virágszeretetét jelzi az is, hogy nyugdíjasként sajátította el a virágkötő szakmát, mert a képzőművészet mellett fontosnak tartja, hogy az ebben a műfajban is alkosson kreatív kompozíciót.

Baranecz Katalin korábban a honvédségben közművelődési területen, könyvtárvezetőként dolgozott. Az alkotással felnőtt fejjel, munka és a család mellett kezdett el foglalkozni. Igazi örömfestőnek vallja magát, lelkesedéssel vesz részt nyári alkotótáborokban, és csoportos kiállításokon. Az ezredforduló óta az akvarell és az olajfestés felé fordult, fő motívumai a már említett virágok. Formanyelve akkor tisztult le, amikor a művészettörténet rövid tanulmányozása után ráakadt festői példaképére, Georgia O’ Keeffe amerikai festőnőre.
– A férjemtől, Frömmel Gyula festőművésztől tanultam a képzőművészeti alkotómunka első lépéseit – mondta Baranecz Katalin. – Többféle technikát kipróbáltam már: a fotózást, az olajfestést, kerámiakészítést. Ez utóbbival három éve Nádasdi Mihály szobrászművész műhelyében kezdtem el foglalkozni. Nagyon tetszik ez is, mert agyagba a lelkét is belegyúrja az ember. Azonban a festészet az alap, amivel rendszeresen foglalkozom.
Kati rendszeresen részt vesz kiállításokon. Ezúttal a Rózsa Művelődési Házba hozta el a virágok ihlette festményeit és kerámiáit. A tárlatot Hajduné Giron Éva nyugalmazott főtanácsos nyitotta meg.
– Virágai szuggesztívek, erőteljesek, harsányak. Melegítenek, fényesítenek, tisztítanak. Mármint lelkileg – mondta Hajduné Giron Éva. – Nemcsak szépek, de hatalmas erejük van. Egészséget, szerelmet, termékenységet, sugároznak, boldogságról zengenek. (...) Megérinthet bennünket a tiszta színek harmóniája, a képekből áradó őserő, ami egyszerre juttatja eszünkbe az időtlen bujaságot a legszentebb asszonyisággal. Kata virágszimbólumai - mint a szimbólumok általában - arra valók, hogy elősegítsék a szellemi és a fizikai világ összekapcsolódását. Segítsenek megtalálni a két világ között a harmóniát, az egyensúlyt.
Katalin egyensúlyban van. Önmagával és a világgal is. Festő énje mellett erőteljesen jelen van a gyermeki, az anyai-nagyanyai énje. Asszonyi léte csak innen érthető. Ő az, aki hetente szalad édesanyjához Tápiógyörgyére, aki mézes-krémest, sajtos kiflit, bármit megsüt gyermekeinek, unokáinak, ő az, aki összetartja a családot, akinek örömet jelent adni, adni, és adni, aki a leányával megy színházba, aki kiragyog a felmosó-vödör mellől is.