Nem adják fel a Vasvári Pál Polgári Egyesület tagjai: idén ősszel ismét megemlékezést tartottak Montenegróban, az elsüllyedt SMS Zenta hadihajó túlélő legénysége partot érésének a helyszínén, és tovább küzdenek egy helyben állítandó emléktábláért.

Montenegróban törvény tiltja, hogy bárki szobrot, emlékművet, emléktáblát kapjon, aki valaha háborúban ellensége volt az országnak. Ezért van nehéz dolga a Vasvári Pál Polgári Egyesületnek, amely célul tűzte ki, hogy tábla emlékeztesse az utókort azon a helyen, ahol az Osztrák–Magyar Monarchia hadihajója, az SMS Zenta elsüllyedt 1914 augusztusában.

Egy hadihajó története

Az akkor már jelentős nemzetközi bevetéseket teljesítő SMS Zenta saját rombolóhajóját megvédve süllyedt el az angol–francia hajórajjal vívott küzdelemben. Életben maradt matrózai 5300 métert úsztak a tengerben, míg elérték a part közelében húzódó kis sziklaszirtet.

– 1999-ben, a délszláv háború befejezése után jártam az akkor még Kis- Jugoszláviához tartozó Crna Gorában, a fekete hegyek országában, Kotorban, és egy véletlennek köszönhetően bukkantam az SMS Zenta nyomára – mesélte Tóth Kálmán, a Vasvári Pál Polgári Egyesület egyik társelnöke. – Biztos lettem abban, hogy a lehetőségeim szerint mindent meg kell tennem azért, hogy emléket állítsunk az ott hullámsírba merült hajónak és a hősi halált halt, illetve túlélő tengerészeinek. Kutatni kezdtem, majd megkerestem a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályát, ahol segítséget kaptam, és ígéretet arra, hogy a HM együttműködik a Vasvári egyesülettel egy emléktábla elhelyezésében. A célunk az volt, hogy a centenáriumi évben, 2014-ben felavassuk a táblát. Egyévnyi előkészítő munka után ez a montenegróiak miatt nem sikerült, de az 5,3 kilométeres emlékúszást az „ellenszélben” is megtartottuk. Az eseményt a jelenlétével megtisztelte Magyarország montenegrói nagykövete, Pósa Krisztián, valamint a HM részéről Horváth Lajos szakreferens, és természetesen ott voltak az egyesületünk tagjai is.

Civilek a Kárpát-medencében

Az egyesület tagjai tehát nem adják fel. Idén szeptemberben kirándulást szerveztek a montenegrói Petrovacba, ahol újra megtartották a megemlékezést.

– Az egyesület kezdettől fogva vállalásának tekinti, hogy egyre mélyülő kapcsolatokat ápoljon egyrészt kárpát-medencei civil közösségekkel, másrészt a testvérvárosokkal. Ezért szervezünk rendszeresen magunk is kulturális rendezvényeket, tanulmányi versenyeket, ezért láttunk vendégül Kárpátaljáról fiatalokat, és ezért látogattunk el mi magunk is Székelyföldre, Kalotaszegre, valamint Bajorországba és Lengyelországba – magyarázta Bauer Ferenc önkormányzati képviselő, az egyesület másik társelnöke. – A montenegrói utat is egy ilyen küldetésnek tekintettük. A lelkes kis társaság a petrovaci kikötőben, együtt Pósa Krisztián nagykövettel, Magyar Csabával, hazánk montenegrói tiszteletbeli konzuljával és Horváth Lajossal, a HM vezető főtanácsosával, csónakokba szállva jutott át a parttól 900 méterre található szigetre, ahol egy emlékkápolna áll.
A megemlékezés és koszorúzás után a közel ötvenfős magyar csapat a sziklákon állva együtt énekelte el a himnuszt. A hazafelé vezető úton látogatást tettek az ugyancsak számos magyar emléket rejtő Dubrovnikban és Mostarban is.