A Városgazda Utánpótlás Akadémia (VUA) szakosztályai közül az egyik legnépszerűbb az úszó, amelyikben negyvennél több gyermek kezdi meg szeptemberben a tempózást, hogy felnőve akár folytassa a magyar úszósport hagyományait. Horváth Zoltán úszóedzőt, a szakosztály vezetőjét kérdeztük.

– A mi beszélgetéseink kivétel nélkül hangosak… No, nem azért, mintha veszekednénk, hanem túl kell beszélnünk a beszűrődő uszodazajokat. Mondja, van egyáltalán olyan időpont, amikor csend veszi körül, de legalábbis nem a „víz hangja”?
– Ha, mondjuk, kora reggel vagy este hív, akkor talán igen, meg esetleg a hétvégeken, amikor nincsenek versenyek. Erről szól az életem, az életünk, de ezt egy pillanatig sem panaszképpen mondom. Akit megérintett az uszoda zaja, s megszokta a víz illatát, az akkor érzi jól magát, ha ezek veszik körül.
– Akkor valóban egy pillanatig sem panaszkodhat. Feltételezem, hogy a nyarat is a kedvenc helyén, az uszodában, a medenceparton töltötte.
– Nagyjából igen, de válogathatok, hiszen három „lakásom” is van a saját otthonom túl, ahova jószerével csak aludni járok haza.

Plusz húsz százalék

– Annyi, ahány uszoda van a kerületben… Gondolom, a nyári szünidőben nem voltak edzések.
– A vakáció hetei alatt úszótáboroknak adtunk otthont, de szeptembertől helyreáll a világ rendje. Kezdődik a suli, és mindenki felveszi a szokott tempót.
– Még egy kérdés, mielőtt elbúcsúzunk a nyártól. Hányan vettek részt a tanfolyamaikon?
– Most csináltunk leltárt, s nem akartunk hinni a szemünknek. Tavaly egészen pontosan 416-an úsztak a nyári tanfolyamainkon, most pedig, bár nem hivatalos még a szám, legalább ötszázan voltak, ami azt jelenti, hogy körülbelül húsz százalékkal nőtt a létszám, ami nagy öröm.

Sokan jönnek

– Hány VUA-szakember örülhetett ennek?
– Velem együtt három. Ennyien próbáljuk megtalálni, kibányászni a kincset. Pasku Balázs és Bernhardt Károly a társam ebben, s mondhatom, összhangban dolgozunk. Olyanban, amelyben nem is tűnik munkának a munka, inkább arról van szó, hogy nap mint nap azt csináljuk, amit szeretünk, meg amihez talán értünk is…
– Hány igazolt gyerek úszik a VUA-ban?
– Ez egy változó szám, mert az úszást elkezdő 8–12 évesek között elég nagy a mozgás. Jönnek is, mennek is, de ez így van rendjén, mert ritka az a srác vagy lányka, aki egyből beleszeret ebbe, s örökre az uszodát, az úszást választja.

Egy tehetséges ifjú…

– De azért gondolom, van olyan ifjú, akit a legjobbnak, a legígéretesebbnek tart az elmúlt évi eredményei alapján?
– Jó, hogy megkérdezte, mert egyébként is megemlítettem volna a nevét. Van egy legény, a 12 éves Járomi Benjámin, aki szép eredményekkel, nagyon biztatóan edzette és versenyezte végig az elmúlt szezont. Fiatal, van ideje, és mi sem kapkodunk el semmit. A talentum, ha igazi, úgyis utat tör magának. Biztosan nem véletlen, hogy bekerült a Jövő Bajnokai programba, amelyben a jövő úszóreménységei kapnak helyet.

Uszoda és uszoda…

– Sok gyerekről beszélhetünk a kerületi úszás kapcsán, hála a sportág iránti nagy érdeklődésnek meg nyilván az önök munkájának is. Elég helyük van?
– Igen, mert három helyen is edzhetünk. A Kastélydombi Uszodában, a „Malév-uszodában” a Vilmos Endre Sportcentrumban és a Park Uszodában a Bókay-kertben. Ezek újra forgalmasak lesznek az induló turnusokba jelentkező gyerekeknek meg persze az iskolai úszásoktatásnak köszönhetően.
– Akkor úgy tűnik, semmi nem változik az életében. Marad az uszoda, aztán újra az uszoda.
– De azok közül lehet válogatni, s mindegyikbe örömmel megyek.