Nem olyan régen, mintegy másfél éve alakult meg a Városgazda Utánpótlás Akadémia sakkszakosztálya. Jelenleg az NB II-ben szerepel, ott gyűjtögeti a pontokat. A működésről, a hétköznapokról kérdeztük Halász Csaba szakosztályvezetőt.

– Tudnivaló, hogy a sakk csendes sportág, balhék sem övezik, és csak ritkán kerül a nyilvánosság elé. A sakkozók nem igazán keresik a rivaldafényt, nem róluk szólnak a hírek…
– A miénk már csak ilyen sportág, mi meg ilyenek vagyunk. Inkább csináljuk, gyakoroljuk, s kevesebbet beszélünk róla.
– Ha most mégis ezt tesszük, mondjon valamit a szakosztályról, hadd ismerjék meg egy kicsit közelebbről önöket az olvasók.
– A csapattagok többsége közel negyven éve játszik együtt, mindeddig a MAFC-ban. Noha majd mindannyian kötődünk valamilyen módon a Műegyetemhez, és a csapat a legalacsonyabb osztályból indulva megfordult az NB I-ben is, az egyesülettel már jó ideje szinte csak formális volt a kapcsolat. Több csapattag is a kerületben lakik, így helyben kerestünk új otthont. A Városgazda akadémia vezetősége szívesen fogadott bennünket, azzal a feltétellel, hogy felpezsdítjük az ifjúsági sakkéletet is. Ez egybeesett a saját céljainkkal, s így egy jól működő akadémia tagjává válhattunk.

A sakk szeretete

– Egy jól működő szakosztállyal…
– Igen, mi azt hoztuk magunkkal, amink volt, s van jelenleg is. A sakkozás szeretetét, a sportághoz értést, egy kipróbált, összetartó kollektíva közösségépítő erejét.
– Kiindulópontnak nem rossz, de meg tudták-e spékelni eredményességgel, eredményekkel is a bizalmat?
– Igyekszünk… Az NB II-ben játszunk, annak is az Erkel-csoportjában. Tíz együttes alkotja a mezőnyt, ami azt jelenti, hogy idényenként kilencszer ülünk asztalhoz. Október végén kezdődött a 12 táblás csapatbajnokság, eddig két találkozót vívtunk. Van mit javítani, de fel fogunk zárkózni a középmezőnyhöz.

Felnőttek is, ifik is

– Hányan űzik versenyszerűen a sportágat az egyesületben?
– Huszonhatan tartoznak hozzánk, közülük tizenkilencen a felnőtt, heten pedig az ifjúsági korosztályt képviselik. Van egy sakkozója a szakosztályunknak, Orgován Sándor, aki nemzetközi mesteri címmel büszkélkedhet, s van négy FIDE-mesterünk is. Ezt a kategóriát dr. Lakó László, Horváth Gábor, Jürgen Brustkern és Gabriele Franchini képviseli.
– Az utóbbi két név úgy hat, mintha Németországból, illetve Olaszországból igazolták volna őket…
– Majdnem, mindketten hosszabb ideje élnek Budapesten.

Ép fejhez ép test

– Említette, hogy hét ifjúsági korú sakkozója is van a szakosztálynak. Honnan „szerzik be” az utánpótlást, ami ennek a sportágnak is az alapja?
– A terepeink a kerületi intézmények. Hat iskolában közel száz alsó tagozatos diák jár a tanfolyamainkra.
– Népszerű a mai gyerekek körében a sakkozás?
– Biztosan hazabeszélek, de azt mondom, igen. A sakkozás örök, mindig jönnek újak és újak. Az utánpótlás-nevelésről mi magunk gondoskodunk. Orgován Sándor és Péczeli Zoltán foglalkozik a gyerekekkel.
– Egy sakkozó esetében mi a különbség az edzés és a verseny között?
– Az edzésen a tanulásé, a versenyen a küzdelemé a főszerep, egyvalami azonban megegyezik: mindkét esetben ülünk az asztalnál. Ennek ellenére a sakkban is van szerepe az erőnlétnek, mert ép fejhez ép test kell…