A diákok nagy bánatára alig maradt már néhány a nyári vakáció napjaiból. Szeptembertől ismét a munka következik, a gyerekek beülnek az iskolapadba, s már csak az emlékeik között szerepel az a két és fél gondtalan hónap... Szarvas Attilától, az önkormányzat egyházi ügyekért felelős alpolgármesterétől, azt kérdeztük, hogyan készültek fel a felekezeti iskolák a küszöbönálló tanévre.

Szarvas Attila elmondta, hogy a kerületben három egyházi iskola működik.
– Egy-egy katolikus, református és evangélikus intézménybe várják a tanulmányaikat most megkezdő vagy éppen folytató gyerekeket. Az iskolák falai között rövidebb volt a szünet, mint ahogy azt a tanulók élvezhették. Mert amikor becsöngetnek, mindennek tökéletes rendben kell várnia őket, hogy aztán a tudás számonkérésének hetei, hónapjai következzenek.
Az alpolgármestertől megtudtuk, hogy mindhárom felekezeti iskolában – a katolikus Szent Lőrincben, a református Szenczi Molnár Albertben és az evangélikus Sztehlo Gáborban – voltak kisebb-nagyobb felújítási-karbantartási munkálatok a nyáron, de most már készen állnak a gyerekek fogadására.

Családias környezet

– Lehet, hogy az első napon még nem kitörő örömmel ülnek be a padokba a diákok, de hosszú évek tapasztalata alapján mondom, hogy néhány nap múlva már mindegyikük újra rátalál az iskolai barátokra, s újakkal is megismerkednek, összebarátkoznak.
Az intézmény igazgatóhelyetteseként kiemelte Szarvas Attila azt, hogy a Szent Lőrincben szinte egész nyáron nagy volt a sürgés-forgás, mindig volt tennivaló, hogy a gyerekeket még összkomfortosabb körülmények fogadják.

– Biztos vagyok benne, hogy mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy jobb az otthonosabb, családias környezetben folyó tanítás. Ott, ahol a hivatásukat elsődlegesnek tekintő, lelkiismeretes pedagógusok oktatják a gyerekeket, nem kell „visszaszokni”, ott öröm lesz a tanév tanárnak, diáknak egyaránt. S ha nekik örömöt szerez, akkor a szülők is elégedetten mondhatják, hogy jó helyen van az a gyerek.

Vigyék magukkal…

Az alpolgármester elmondta, hogy a különböző felekezeti iskolák a kerületben is bizonyos értékrendnek kívánnak megfelelni. Ez a lelkiség, amelyet igyekeznek pedagógusszakmai értékekkel párosítani.
– Olyanokkal, amelyekről úgy véljük, hogy a diákjaink hasznát szolgálják. Nem csak rövid távon, de még főiskolás korukban, sőt akár felnőtt emberként, családanyaként vagy -apaként is hasznosíthatókkal. Ha ezeket át tudjuk adni nekik, a fejükbe csöpögtetni, akkor már elégedetten engedhetjük ki őket az életbe. Akkor az történik majd, amit minden itt tanító pedagógus teljes szívéből kíván, vagyis hogy teljes emberként búcsúzzanak el az iskolánktól.

„Felfedezték…”

A tanulók száma a Szent Lőrincben olyan értelemben korlátozott, hogy akárcsak eddig, most is évfolyamonként két-két osztály indul.
– Örülünk, hogy minden tanévkezdet előtt szembesülünk azzal, hogy nemcsak a mi kerületünkből vagy a szomszédosokból érdeklődnek egyre többen, de a közeli településekről is. Ha mondhatom, „felfedezték” a Szent Lőrincet. Most is lesz például kispesti vagy éppen gyáli és vecsési diákunk, s nekik, ha lehet, még jobban örülünk, mert a kerületen túl is elviszik a jó hírünket.
Szarvas Attila úgy foglalta össze az iskola legfőbb feladatát, hogy keresztény értékrend szerint, magas szakmai színvonalon oktassák a gyerekeket.
– Ha ugyanis biztosítani tudjuk a magas színvonalat, akkor nemcsak a Szent Lőrinc jövője biztosított, de olyan emberek is kikerülhetnek tőlünk, akikre majd sokan lehetünk büszkék.