Amint megtudtam, hogy Lackfi János polihisztor-költővel készíthetek interjút, rögtön elfogott a nosztalgia. Alsó tagozatos voltam, amikor az iskolai versmondó versenyen az ő költeményét adtam elő. Többen is ugyanazt a verset szavaltuk, nyilván nem is véletlenül, hiszen melyik gyerek tetszését ne nyerte volna el a költő humoros stílusa? Egy igazán sokoldalú alkotóról van szó, aki áprilisban a Kondor Béla Közösségi Házban több generációt is képes volt megnevettetni.

– Mindig is tudta, hogy költő szeretne lenni?

– Operaénekes szerettem volna lenni, hőstenor, természetesen. De a szüleim mindketten írók voltak, így láttam „szerelőaknából” az irodalmat. Tizenhét évesen aztán terméskövekkel bodybuildingeztem a kertben, és mellette adybuildingeztem, magyar költők verseit tanultam meg fejből. Készültem a szakmára.

– Hogyan került bele az irodalmi életbe?

– Egyszerűen és hagyományosan, folyóiratoknak küldtem a verseimet, amiket egy idő után közöltek is. Fordítottam, újságírtam, esteket vezettem, tanítottam, szerkesztettem, lőttem, ahogy a csövön kifért.

– Mi lehet a titka a népszerűségének? Hivatásos költőnek lenni a modern korban mintha anakronisztikus lenne…

– A titok az, hogy jól menő mesterséget kell választani, nehogy már valami „béna” ügyvéd vagy bankár legyen az ember... Tenni kell a sikerért, megjelent ötven saját könyvem és harminc fordításkötetem, emellett sokat jelent az internet felhajtóereje is. Viszont mindez nem garancia, inkább jókor voltam jó helyen. Többször is. Sokat jelentett a Kaláka munkabarátsága, a Lovasi-lemez, a gyerekkönyvek. Hálás vagyok a közönség figyelméért.

– Legkedvesebb magyar költője?

– Kettő is van (meg persze sok), a játékosan humanista Kosztolányi és az ezerarcú Weöres.

– A Kondorban a lányával és Sinha Róberttel lépett fel. Hogyan alakult meg ez a sajátos trió?

– Sinha Róbert gitárművész barátommal sokat jártunk országszerte, Hollandiában is, közös lemezünkön Herczku Ági énekel. Örülök, hogy egyre többször Dorottya lányom is előadja ezeket a dalokat.

– Milyen érzés a lányával együtt szerepelni?

– Nagyszerű dolog folytatódni az időben. Ráadásul gyönyörű és tehetséges a lányom. Saját dalokat is ír, remek szöveggel, dallamokkal. Külön világot alkot, és ezt nagy öröm látni.

– Dorottya lányán kívül van még előadói/írói vénával megáldott gyermeke?

– Johanna lányom dzsesszdobos férjével énekli Molnár György zeneszerző barátom versmegzenésítéseit, velük is járunk fellépésekre. Margit lányom pedig skandinavista, remekül ismeri az irodalmat, jó tanácsadóm. Egyik könyvem illusztrátora, a hamarosan megjelenő Van tüzed? című kötet címlapját is ő rajzolta.

– Tanult színjátszást? Az előadásmódja roppant hiteles volt…

– Inkább az évek meg a rutin... Tizenhét év egyetemi oktatás és évi százötven fellépés felér egy színművészetivel. Persze a profi színészmesterséget nagyon tisztelem, az más tészta. Igyekszem belülről, értve mondani a szövegeket, hidakat építeni rezgő levegőből ember és ember között.