Nyolc évvel ezelőtt, 12 éves korában írtunk először a kerületünkben élő, hatalmas tehetségnek tartott Valkusz Mátéról. A juniorok között a világranglistát is vezető reménység az idén már mutogatta az oroszlánkörmeit, és egészségi problémái ellenére hatszáz helyet ugrott előre a felnőtt világranglistán. Már az élmezőnyből is egyre többen figyelnek rá.

Nyolc esztendeje még csupán egy közbevetés volt Valkusz Máté, amikor bátyja, Milán sikereiről számolt be az édesanya, Valéria, aki szinte csak mellesleg jegyezte meg, hogy Máté még nagyobb sikereket érhet el.

Génjeiben hordozza a harcosságot

A világot behálózó teniszcirkusz körforgása miatt nehéz itthon találkozni Mátéval, és még nehezebb úgy beszélgetni, hogy a szüleivel együtt tekintsünk vissza az elmúlt esztendők viharaira, amelyekből bőven kijutott az ifjú tehetségnek, hiszen sérülések, betegségek hátráltatták a pályafutását. A Bókay-kerti vendéglőben ülünk le, amelyet a Golden Ace Sport & Tennis Club mellett irányít az édesapa, Valkusz Tamás.
– Milán és Máté születésére odafigyeltünk, mert fontosnak éreztük, hogy az oroszlán jegyében szülessenek, és a sportban nélkülözhetetlen harcosság lehetőleg jellemezze őket – meséli Vali, aki férjével együtt élsportoló volt. – Persze a küzdeni tudás az élet minden területén fontos. A legkisebb, Márk már kevésbé tervezetten, isten váratlan ajándékaként érkezett.
Máté harcossága nagyon hamar megnyilvánult, hiszen már ötévesen megküzdött azért, hogy teniszezhessen.
– Milán edzésére vittek le anyuék, és a pálya mellett sírtam, hogy én is játszhassak. Egy gyerekütőt nyomtak a kezembe, hogy nyugton legyek – idézi fel a kezdeteket a fiatalember.
– Viszont az edző meglepődve, nagyon hamar észrevette, hogy milyen tehetsége van a játékhoz, és nem sokkal később már vele is komolyan foglalkoztak – veszi vissza a szót büszkén Vali, akit a család négy férfi tagja nem nyomhat el, hiszen ő az irányító a Valkusz-csapatban. – Igazi tyúkanyóként fogom össze a családot. Ha valami gondjuk van, mindig hozzám fordulnak.

Alattomos betegség

Gond az pedig bőven akad, hiszen Máté mellett még Milán is gyakran fordul a mamához, s a kilencesztendős Márk természetesen még jobban igényli a szeretetteljes figyelmet.
– Mátéval a gondok azután kezdődtek, hogy két éve elköltözött otthonról – emlékszik vissza az édesapa. – Lőrincről Budára kellett volna járnia az edzésekre, és a napi négyórányi utazás sok lett volna, ezért a teniszszövetség budai edzőközpontjának egyik apartmanjába költözött. Ahogy az más korabeli fiataloknál is gyakori, az étkezése leegyszerűsödött, ötletszerű lett, elsősorban pizzára, hamburgerre korlátozódott, és közben még mononukleózisa is lett.
Az alattomos betegséget gyakran nehéz diagnosztizálni, ráadásul mindenkinél más hatással jár. Az egyik legismertebb érintett, Roger Federer szerencsésen vészelte át a betegséget, ám a pályája csúcsán járó svéd Söderlingnek a teniszezést is abba kellett hagynia.
– Szerencsém volt, mert egy budapesti versenyen felfigyelt rám az osztrák sztár, Jürgen Melzer, és amikor megtudta, hogy vállproblémáim vannak, beajánlott egy német specialistához – idézi fel a nehéz küzdelmet Máté. – A vizsgálatok során derült ki, hogy mononukleózisom van.

A mesterre mindig számíthat

A betegség és a vállműtét két évet vett el a pályafutásából, és a családján kívül egyre kevesebben hittek Mátéban.
– Edzőjének, Kuhárszky Zoltánnak nagyon sokat köszönhetünk, mert ő végig kitartott mellette, a köztük lévő csodálatos összhang nélkül nem tudom, hol tartanánk – említi hálásan az áldozatokat is vállaló mestert Vali. – Még a Davis-kupa kapitányi címéről is azért mondott le, hogy folyamatosan Mátéval dolgozhasson.
Az állhatatosság idén nyáron hozta meg a gyümölcsét, amikor egy olaszországi Challenger-versenyen nála száz-kétszáz hellyel magasabban jegyzett játékosokat iskolázott le, és a döntőben a nemrég még a világranglista 33. helyén álló olasz Lorenzi csak a harmadik szettben tudta felülmúlni. Azóta pedig egy másik top 100-as olaszt, Fabbianót le is győzte, miközben az év eleji 847. helyről a 246-ra száguldott előre a világranglistán.

– Januárban is éreztem, hogy nem ott tartok, ahol a valós helyem van – beszél Máté a nehéz időszakról. – Ezt tavasszal kisebb versenyek megnyerésével már igazoltam, és sikerült megindulnom a világranglistán, de a nagy ugrást valóban a cordenonsi torna jelentette. ¬Sajnos a döntő harmadik szettjében már a kiszáradás közelében voltam, mivel nem találtuk még meg a számomra tökéletes izotóniás italt. Már hét közben is folyamatosan kínzott a szomjúság, ittam, ittam, ittam, de hiába. Nem tudtam tökéletesen pótolni a hiányzó ásványi anyagokat.
Két héttel később még nagyobb feladat várt Mátéra, hiszen a Davis-kupában a sokkal esélyesebb csehek ellen kellett volna bravúrt bemutatnia, de messze elmaradt az augusztusi formájától, csak szenvedett a pályán.
– Sajnos a mononukleózis hatásaként nagyon oda kell figyelnem a táplálkozásomra, illetve arra, hogy mit iszom. Napról napra derül ki, hogy mit is ehetek, vagy miből kell kevesebbet fogyasztanom. A liszt- és tejérzékenység mellett például a tojásról is kiderült, hogy csak csínjával fogyaszthatom, mert a szervezetem nem jól dolgozza fel. A Davis-kupán is ilyen problémám volt. Ahhoz, hogy még előbbre jussak, ezt meg kell tanulnom kezelni.
A nagy ugrás már megtörtént, hiszen Máté hatszáz helyet javított a világranglistán, de ahhoz, hogy világszerte figyeljenek rá, be kell jutnia a legjobb százba. Hogy ehhez mennyire közel áll, azt éppen a két olasz játékos elleni mérkőzésén bizonyította.