Táncévzárót tartott a Vörösmarty Mihály Ének-zenei Nyelvi Általános Iskola és Gimnázium június 8-án a Pestszentimrei Sportkastélyban, amely ez alkalommal diákokkal, pedagógusokkal és szülőkkel telt meg. A tanintézet életében, ahol rendszeresen szárnyal a tánc, már másfél évtizedes hagyomány a vidám tanévbúcsúztató.

A táncévzárót nevezhetnénk táncvarázsévzárónak is, annyi ügyes táncost és annyi nívós produkciót láthattunk a többórás programban, amelynek megnyitásaként Pásztor Józsefné, az iskola vezetője köszöntötte a résztvevőket és a nézőket:
– A tánc a magyar kultúrának olyan meghatározó és állandó kincse, amelyet nem hagyhatunk elhomályosodni – mondta. – Az ilyen örök értékek léte a fiatalságon múlik, ők őrizhetik, ápolhatják és örökíthetik tovább, vagy ők feledhetik el. Ezért is tartom különleges ajándéknak, hogy a mi iskolánkban ez az immár tizennégy éves hagyomány a fiatalok kezében, lábában és szívében évről évre új erőre kap, és szárnyal. Nekik köszönhető, hogy minden évben van mit megmutatnunk, hogy büszkén hirdethetjük: a XXI. század rohanásában, az internetkorszak sűrűjében is van olyan évezredes érték, amelyet ápolunk és művelünk.

Az intézményvezető külön megköszönte Szalai Andrea pedagógusnak az iskolai néptáncoktatásért végzett munkáját, amelynek gyümölcseit Galgóczy Zoltán megnyitó beszéde után láthattuk.
– Igaz, hogy az iskola nevében benne van az ének szó, de már nyugodtan benne lehetne a tánc szó is, amilyen nívós munka folyik itt évek óta a néptánc hagyományainak megőrzéséért – emelte ki az alpolgármester, majd a közelgő nyári szünethez jó kikapcsolódást, élménygyűjtést és feltöltődést kívánt.
A táncos „kirándulás” felért egy országjárással, sőt mondhatni: határon túli barangolással is. A nyitótánc természetesen a Palotás volt, majd jöttek az apróbbak és a nagyobbak műsorszámai, többek között mezőföldi, rábaközi, sárközi, moldvai, csallóközi táncemlékek, de volt parasztkeringő, angolkeringő, dunántúli ugrós, polka, reneszánsz, botos és székes tánc is az „utazók” nagy örömére.