Nem adhatsz lángot a gyertyának úgy,
hogy annak fénye ne ragyogja be a te arcodat is!”
Böjte Csaba
testvér

Szeptember első napján, a tanévnyitón egy kis csillagszemű leányka azt súgta édesanyjának: „Mennyit kell még aludni karácsonyig?”
Ő abban a pillanatban megérkezett a maga adventjéhez, a láng elkezdett lobogni a lelkében. Már hetek óta naptárilag is lobog, három kis gyertya ég, de azt is tudjuk, hogy nem a naptár a fontos, hanem az, amit a naptárból kiolvasunk. Ahogy nem az asztal a fontos, hanem azok a székek, amelyekkel az asztalt körülülhetjük. Hogy a sötétség után fény jön, hogy a karácsonyban a születés miatt érzett öröm, a karácsonyfában a fenyő, a mézeskalácsban a sütés, az ajándékozásban pedig a szándék a lényeg.

A nagy lobogás persze néha fárasztó, terhes, mert annyira vágyunk annak a pillanatnak a melegségére, hogy közben szinte belerokkanunk az előkészületekbe. De ne ijedjünk meg ettől a gyötrődéstől, hanem merjünk megállni, merjünk gyertyát gyújtani, körbenézni és látni a környezetünkben megcsillanó fényt. Ahova a gyertya veti a lángját, ott mindig világosság gyúl, láthatóvá válik, ami addig sötét volt, az ijesztő homály elillan. A remény testet ölt, és karácsony igazi üzenete a lelkünkbe férkőzik.
Minden pestszentlőrinci és pestszentimrei polgárnak kívánjuk, hogy a szívében lobogjon a láng, s ne csak ezeket a napokat ragyogja be, hanem az elkövetkezőket is, hogy valóban áldott és békés lehessen a karácsony, majd sikerekben, örömökben gazdag az új esztendő!