Talán tudják, talán nem, Milan Kundera tette híressé azt a cseh közmondást, miszerint az édes semmittevés nem jelent mást, mint nézegetni a Jóisten ablakait, és aki a Jóisten ablakait nézegeti, az nem unatkozik; az boldog.

A közmondást a Lassúság című könyvében idézi, amely szerint a semmittevés mára sajnos tétlenséggé változott, ami az unalom és a folyamatos mozgás szüntelen keresésének szinonimája.
Sokáig gondolkoztam, hogy az idén mi az a gondolat, amit a karácsony apropóján meg akarok osztani Önökkel, de amilyen lassan találtam rá, olyan gyorsan lettem biztos benne.
Azt kívánom, és azt szeretném, hogy a Megváltó születésében megtalált remény mellett éljük meg és éljük át a lassúság örömét, szeressük és tiszteljük a lassúságban rejlő apró csodákat, és egy időre tegyük zárójelbe azokat a mondatokat, amelyek noszogatnak, siettetnek, és türelmetlenül várják, hogy elveszítsük a türelmünket.
Hitem szerint a legszebb és legszentebb ünnep, a karácsony is leginkább az elmélyülésre és a lassúságra tanít.
Hogy ajándékként fogadjuk, ha a percek lassan pörögnek, ha a gyerekjáték összeszerelése három óráig tart, ha a hús pácolása fél napig, ha egy zeneszám hosszabb a rádióban maximalizált három percnél, ha a beszélgetéseink meghaladják a 160 karaktert, ha az élmény jóval több, mint az asztaltársaságról azonnal megosztott szelfi.
A karácsony megtart, marasztal, a karácsony dobozba zárja az időt.
A karácsony mindenkit megtanít arra, hogy a szerettei körében öröm a Jóisten ablakait nézegetni, mert a lényeg nem a történés, hanem maga a lét.
Azt gondolom, hogy ahogyan „a boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával”, úgy a boldogságot az találja meg, aki saját örömét a másik arcán látja visszatükröződni.
Ehhez a fényt a gyertya adja, a gyertyát pedig maga a Mindenható.
Ebben az évben éppannyi jó és rossz dolgot éltünk meg, mint tavaly vagy éppen tavalyelőtt – a világ dolgait úgy rendezték el, hogy mindig érezzük az egyensúly jelentőségét.
Azt gondolom, már csak ennek okán is készüljünk jóleső nyugalommal, hogy a reszelős hétköznapokat megtörő ünnepeinket valódi és tényleges elfogadásban töltsük, hogy minden, amit adunk és kapunk, közös történeteinkre emlékeztessenek bennünket.

Szívből kívánom, hogy Pestszentlőrinc-Pestszentimre minden lakásából láthassák a Jóisten ablakait, és kívánom, hogy karácsony után tartalmas új év köszöntsön ránk.
Áldott és békés karácsonyt, boldog és gazdag új esztendőt kívánok mindannyiunknak!

Ughy Attila
polgármester