A valósággá vált legenda

Írta:  Péntek László 2017.06.25.

Egy régi szőnyeg nyomában. Péntek László írása. 

Gyermekkoromban a szüleimtől hallottam valami értékes szőnyegről, amelyet Tőkés Tibor körösfői lelkipásztor őriz valahol, de látni senki nem látta.
Konfirmálásom alkalmával 1965-ben a tiszteletes úr párunkat behívott az irodájába, és nagy titkolózások közepette áhítattal mutatott egy kopott szőnyeget, amely akkor, megvallom, nem nagyon érdekelt, inkább a konfirmáció utáni családi mulatság és a gyönyörű körösfői lányok jártak a fejemben.

 

rakoczi

 

A szőnyeg és legendája ezután évtizedekre feledésbe merült, egészen 1994. június 5-ig, Kántor Attila református esperes, körösfői lelkipásztor nyugdíjba vonulásáig. Ekkor kerültem újra kapcsolatba azzal a bizonyos szőnyeggel, amelyről a faluban csak suttogtak az emberek, hiszen nem lehetett tudni, megvan-e még, vagy eltűnt az évek során. Ugyanis a román hatóságok sok mindent összegyűjtöttek a református parókiákról és elvittek Kolozsvárra, azzal az átlátszó ürüggyel, hogy ők biztonságosabban fogják őrizni a magyar ereklyéket. Ekkor az esperes úr megmutatta párunknak az értékes ereklyét, amelyet mint leltári tárgyat adott át az utódjának.
Az elkövetkező években Ferencz László, Körösfő lelkipásztora minden sátoros ünnep al­kalmával kitétette a legendás szőnyeget a templom falára, hadd lássák a hívek. Így szerzett tudomást róla Pécsi L. Dániel budapesti jelképtervező, aki Körösfő címerét, zászlaját tervezte, valamint Okos Márton közíró. Kérésemre felvették a kapcsolatot Mátéffy Györkkel, a Magyar Nemzeti Múzeum főrestaurátorával, akit 1997. március végén el is hoztak Körösfőre, hogy adjon szakvéleményt a szőnyeg eredetéről, állapotáról és a restaurálási lehetőségekről.
Mátéffy Györk 1997. április 8-án hozzám intézett levelében ez áll: „A helyi lakosok elbeszélé­se alapján ezen szőnyeghez a magyar történelem egyik szomorú eseménye fűződik. A XVII. századi, feltehetőleg az anatóliai Gördesben csomózott szőnyeg a kalotaszegi Körösfőn, a sok évszázados református templomban várja az idők múlását. E darab a legenda szerint II. Rákóczi György tulajdona volt. Amikor a fejedelem 1660. május 22-én a törökök elleni szászfenesi csatá­ban életveszélyes fejsérülést szenvedett, Nagyvárad felé menekülése közben egy körösfői család ápolta, gondozta egy ideig. A fejede­lem rövidesen bekövetkező halála után a család nemes cselekedetéért ajándékként kapta meg II. Rákóczi György szőnyegét, melyet végül a körösfői református gyülekezet templomának ajándékoztak. A szőnyeg hátoldalán ez olvasható: »Körösfői curator Korpos István ajándéka 1754. az Úr asztalára, felesége, Bálint Katával«. A szőnyeg okkerszínű alapján vörös imafülke látható, a széles bordűrsávban nagyméretű, úgynevezett herati motívumsor halad végig, hátoldalán pedig megtalálható az 1914-es budapesti kiállítás jelzetének maradványa. A több évszázada készült szőnyeg mára erősen megkopott, poros, lyukas, molyrágásokkal teli, de változatlanul nagy tisztelettel őrzi a falu közössége.”
Kérésemre a restaurátor elvállalta a szőnyeg restaurálását, méltá­nyos árajánlatot adva. A Budapesten elvégezhető restaurálás költségeihez a miskolci Rákóczi Bank akkori igazgatónője ígért támogatást. A többszöri biztosíték ellenére (a restaurálási folyamatot fázisról fázisra videóra veszik, egy körösfői megbízott végig figyelemmel kísérheti a helyszínen a restaurálási folyamatot) a Körösfői Református Egyházközség presbitériu­ma nem egyezett bele a szőnyeg Budapestre szállításába. Tőkés László és Hegedűs Lóránt püspök úr segítségét kértük ez ügyben, akik személyes garanciát vállaltak a szőnyeg megóvása érdekében. A tárgyalások és egyezkedések nagyon elhúzódtak, amíg a presbitérium végre beleegyezett a szőnyeg restaurálásába.
Összeállítva a dokumentációt, 1998 őszén megkértem egy Miskolcon tanuló egyete­mista ismerősömet, adja át az iratcsomót személyesen a bankban. Pár nap múlva arról értesített, hogy az igazgatónő már egyáltalán nem dolgozik a banknál, a jelenlegi vezetőséget pedig nem érdekli a dolog.
Az eltelt húsz év alatt tovább romlott a szőnyeg állapota, ezért fordultam segítségért testvértelepülésünk, a XVIII. kerület önkormányzatához a restaurálás érdekében. Ughy Attila polgármester úr kérésére a közelmúltban Tóth Kálmán önkormányzati képviselő vezetésével egy szakemberekből álló csoport mérte fel a szőnyeg jelenlegi állapotát, ami szükséges volt egy pályázat összeállításához.
Bízunk abban, hogy – tanulva a múlt hibáiból – nem esünk ugyanabba a csapdába, és közös célunkat siker koronázza!

 


Péntek László
a Rákóczi Kultúregyelet
elnöke