Huszonötödik tanévét kezdi meg szeptemberben a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola, amely egyre ismertebb és elismertebb a kerületi tanintézmények sorában. A működésükről és a fejlesztésekről Szabóné Farkas Éva igazgatót és Szarvas Attila igazgatóhelyettest kérdeztük.

A diákok számára legkedvesebb tanítási napon látogattuk meg a katolikus általános iskolát. Az utolsón. Akkor, amikor már nem a könyv és a tudás volt a főszereplő, hanem azoknak a sporteredményeknek a kihirdetése, amelyekre az elmúlt tanévben büszkék lehettek a gyerekek. Hosszú volt a sor, s már ebből kiindulva is igaznak látszik, hogy nemcsak a lélek, de a test is egészséges a Gyöngyvirág utcai intézmény diákjainak körében.

Épülő tornaterem

Ha már a test került szóba, Szarvas Attila büszkén mutatta az iskola épülete – az egykori karmelita kolostor – melletti építkezési területet.
– Ma még csak az építkezés okozta rendetlenség kivehető, de amikor augusztus végén visszajönnek a gyerekek, már egy vadonatúj tornaterem várja őket, amelynek az alapterülete akkora lesz, mint egy szabványméretű kézilabdapályáé, vagyis végre kényelmesek lesznek a testnevelésórák.
Eddig csak egy szűkös tornaszobában tarthatták a diákoknak az órákat, de szeptembertől már a múlté lesz ez, olyan körülmények között tornázhatnak majd, mint sok diák sok más iskolában.

Okos gimisek

Szabóné Farkas Éva 15 éve, 2002 óta irányítja az iskolát, tehát mindent tud...

– Ha összefoglalóan kellene értékelni a diákokat, a tanárainkat, azt mondanám, hogy büszke vagyok mindenkire, aki itt tanul, tanít és dolgozik, mert ennél jobb közösséget senkinek nem kívánhatnék. A diákjaink 85 százaléka gimnáziumban tanul tovább, tíz százalékuk pedig szakközépiskolában, ami kitűnő arány.
A felvételt nyerők pedig jó hírét költik az iskolának, így egyre nagyobb az érdeklődés iránta. Örülnek is ennek az itt tanítók, csakhogy...

Mindenkit várnak

– Büszkék vagyunk arra, hogy a karmelita rend egykori árvaházának a falai között taníthatunk, de mivel az épület műemléki védettség alatt áll, megkötésekkel is szembe kell néznünk. Sokan kérdik, hogy miért indítunk csak két osztályt évente. Az ok egyszerű. Azért, mert több gyereket nem fogadhatunk, nem tudjuk bővíteni a termek számát – mondta az igazgatónő.
Szeptembertől is előre néznek, de úgy, hogy közben emlékeznek a múltra. A múltra, mert a jubileumi 25. tanév kezdődik, amire természetesen kiemelt figyelmet fordítanak.
– Igaz, már régóta vezetem az intézményt, de ha belegondolok, hihetetlen: azok, akik az első tanévben ültek be az iskola padjaiba, ma már 31 évesek... Felnőtt emberek, családapák, családanyák. Érthető, hogy különös figyelemmel készülünk. Nem lesz könnyű, de megpróbáljuk utolérni és meghívni egy ünnepségre az elmúlt negyedszázadban itt tanító összes pedagógust. Ha már elértük ezt a szép jubileumot, legyen méltó hozzánk és az iskola szellemiségéhez.

Irány Erdély!

Ehhez a bizonyos szellemiséghez tartozik az is, amiről büszkén mesélt az igazgatónő:
– Az ősztől is megőrizzük és folytatjuk azt a szép hagyományt, hogy a nyolcadikat befejező minden diákunk eljusson Erdélybe, s megismerkedjen ezzel a gyönyörű tájjal, az emberekkel, és a szívébe fogadja őket. Az ősszel egyébként a tantestület is jó példával jár elöl, mert mi is elutazunk Erdélybe, bizonyára valamennyiünk örömére.